Nagy Boglárka

/ / /

· írta

Filmes antropológusok és antropológiai filmesek sokasága

9. ASTRA antropológiai és dokumentumfilm-fesztivál – Nagyszeben, 2007. október 22–28.

Beszámoló

A szebeni ASTRA filmfesztivál az antropológiai dokumentumfilmekre szakosodott. Olyan munkákat vetítettek, amelyek rendszerint nem vonzzák a nagyközönséget, viszont annak, aki rászánja magát a megtekintésükre, annál többet mutatnak meg az emberről és az emberi természetről. Az érdeklődés szempontjából a szabály és kivétel eset jellemzi az ASTRA filmfesztivált. A párszáz fős nagy vetítőterem nem egyszer telt meg a dokumentumfilm-vetítések alkalmával.

Pár nap alatt nagyjából harminc filmet láttam; amint a díjátadó gálán kiderült, rendszerint olyanokra ültem be, amelyeknek nem kedvezett a sors és a zsűri döntése. (A lemaradást be lehetett pótolni vasárnap a díjnyertes filmek vetítése során.)

9. ASTRA antropológiai és dokumentumfilm-fesztivál – Nagyszeben, 2007. október 22–28.

Megszoktam, hogy Kelet-Európában a hagyományok bemutatása a dokumentumfilmek egyik fő feladata. Nyilvánvaló, hogy a fesztivál felvállalta ezt a felelősséget is, de azt tapasztaltam, hogy a vetített filmek gyakran a szélsőséges embereket, osztályokat, helyzeteket hozták középpontba, illetve alkalmat adtak arra, hogy összehasonlítsak hasonló helyzeteket a világ különböző tájairól. Történt ez például úgy, hogy Az én Erdélyem program címszava alatt akár külföldi filmkészítők is, akik valamilyen módon kötődtek Romániához, olyan alkotásokkal jelentkeztek, hogy a megszokott helyzetekben is megtalálták a különleges részleteket. Például Gerald Igor Hauzenberger (Beyond the Forest) egy szász falu utolsó szász lakosait mutatja be – szólhatna a film egy kultúra kihalásáról, de sokkal inkább a helytelen politikai és személyes döntések következményeire fut ki az alkotás. Anne Schiltz és Charlotte Grégoire egyedülálló anyákról készítenek filmet (StămWe Are Staying): egy szász nőről, aki kiköltözött Németországba, de ott sincs otthon és hazaköltözne, valamint gyermekkori barátnőjéről, egy cigány nőről, aki otthon maradt, és továbbra is segíti a szász családot. Nem a történelemről szólnak a filmek, hanem annak az egyéni sorsokra gyakorolt hatásáról, karizmatikus emberek megnyilvánulásairól.

A szervezők – Dumitru Budrala, Kató Csilla és Adina Vărgatu – bemutatókkal gazdagították a programot: Alexandru Solomon új dokumentumfilmjét a Szabad Európa Rádióról (Război pe calea undelor / Háború a hullámhosszon) és Florin Iepannak Lugosi Béláról, a Drakulát megtestesítő színészről készített filmjét (Bela Lugosi, the Fallen Vampire / Lugosi, a bukott vámpír) is hivatalosan itt vetítették először. Volt még fotótárlat, a transzhumáló juhászok hagyományainak bemutatása, videobár, internetről elérhető dokumentumfilmek, dokumentumfilmek támogatásával foglalkozó workshop, minden este koncert, a BBC és az ARTE speciális vetítései. Emellett néha maradt még idő a szakmabeliekkel való megismerkedésre és az idei európai kulturális főváros megcsodálására is.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Kapcsolódó fesztivál

Címkék

, , , , , , , cikk