Az egykori aranykor boldog öntudatlanságában egy 100 perces, pehelysúlyú komédia az Akadémia szemében is könnyedén a mozgókép legmagasabb rendű ünnepévé válhatott. Az Ez történt egy éjszaka a 7. Oscar-gálán az összes jelölését beváltva zsebelte be az 5 legfontosabb díjat (a legjobb film, színész, színésznő, rendező, forgatókönyv), ami azóta is csak a Száll a kakukk fészkére és A bárányok hallgatnak című filmeknek sikerült.
Frank Capra remeklése az álomgyár sémáinak legszerencsésebb együttállása: olyan, mint egy szerelmi hajsza egy broadway-i színház realista díszletei között – a Looney Tunes-társulat előadásában. Capra fergeteges romantikus vígjátéka egy temperamentumukat és társadalmi hátterüket tekintve radikálisan össze nem illő páros egymásra találásának válogatott civakodásokkal és bonyodalmakkal teli története. Ellie (Claudette Colbert), az újságok címlapjáról ismert dúsgazdag család egyetlen lánygyermeke az apai akarattal szembeszegülve házasodni készül. Öntudatra ébredésének bizonyításaként egy apjával való veszekedés hevében a lány megszökik, és útnak indul a férfihez, King Westleyhez. Az elkényeztetett Ellie azonban nehezen boldogul a számára idegen hétköznapi élet útvesztőiben, és az éjszakai buszon megismert, frissen elbocsátott kalandor-újságíró, Peter Warne (Clark Gable) segítségére szorul. Warne vállalja, hogy titokban tartja Ellie kilétét és eljuttatja vőlegényéhez, ha cserébe megírhatja a nagy érdeklődésre számot tartó szökés történetét. A két ellentétes személyiség az út során lassan egymásba szeret, és az eredetileg tervezett esküvő meghiúsítása után, immáron apai beleegyezéssel, végleg egymásra talál.
A minden bizonnyal már 1934-ben sem teljesen újszerű történet Capra tolmácsolásában – Clark Gable nagyszerű alakításával kiegészítve – a mai néző számára is üdítő és szórakoztató. A Caprára jellemző moralizáló szemléletből, az amerikai álom és a kisember mítoszának mára néhol didaktikusnak ható dicsőítéséből (Mr. Deeds Goes To Town / Váratlan örökség, 1936; Mr. Smith Goes to Washington / Becsületből elégtelen, 1939; Meet John Doe / Az utca embere, 1941) az Ez történt egy éjszakában egy derűsen optimista és jólesően humanista hangütés marad, amely különösen termékenyen játszik össze a komikus alaphelyzetekkel és az elrajzolt karakterekkel. A film időtállósága egyrészt a sztárszínészek profi alakításának, a hollywoodi tömegfilmben is kiugró, óraműpontossággal megszerkesztett Robert Riskin-forgatókönyvnek és a népszerű alapkonfliktusnak, másrészt a cselekményvezetés merész ellipsziseiben, az egymásra feleselő pergő párbeszédekben, a gegek halmozásában és az eredeti helyszínek használatában megnyilvánuló frissességnek és lendületességnek köszönhető.
Capra egyik legmeglepőbb ötlete, hogy irreálisan gyorsan beszélteti a színészeit, aminek következtében a film legfontosabb hatáseleme, a verbális humor többszörös hatásfokkal működik. Ráadásul a figurák szellemességének (és a film ötletességének) önfeledt csattogtatásához fizikai gyorsaság is társul. A road-movie alapstruktúra következtében a szereplők mindig éppen úton vannak, új helyszíneken és váratlan szituációkban találják magukat, és különböző okokból mindig sietnek valami felé, vagy menekülnek valami elől. A film vonzódása a száguldáshoz, a sebességhez, a távolság legyőzésére alkalmas technikai eszközökhöz a némafilmben gyakori hajszákból és a slapstick-comedy alműfajából táplálkozik, illetve összefügg a főszereplők közötti távolság legyőzésének érzelmi-pszichológiai folyamatával. Az Ez történt egy éjszakában a cselekmény szempontjából is fontos szerep jut hajónak, busznak, autónak, motornak, repülőnek, helikopternek. Ebben a képregényszerűvé stilizált világban a szereplők szinte rajzfilmhősökként harcolnak a tárgyi kötöttségekkel.
A filmből áradó abszurd és naiv világkép, melynek középpontjában a minden akadályt legyőző, erotikától fűtött szerelem áll, a gazdasági világválságot követő depresszív közhangulatban felszabadítóan hatott. A hétköznapi élet materiális vonatkozásait háttérbe szorító, az alapvető emberi értékekre koncentráló látásmód úgy ígér felejtést a hirtelen elszegényedett, hosszú távú tervekkel nem rendelkező korabeli nézőnek, hogy közben imponálóan fityiszt mutat mindennemű komolyságnak és pesszimizmusnak. Clark Gable odaintése az előtte elhaladó vonat tetején utazó, otthonukat vesztett embereknek ebben az értelemben a kor nézőjének is szól.
Viszont a mai néző számára is éppen ugyanannyira felszabadító a filmben több szinten is megnyilvánuló játékosság: Capra műve rendre olyan szituációkat sorakoztat fel, ahol az önmagáért való játék kerül a középpontba; illetve Warne figurájának is lételeme a játékosság, a szerepjátszás, a történetek fabrikálása, és mások szórakoztatása. Ahogy Warne lassan bevonja játékaiba Ellie-t, úgy a néző is egyre inkább a humoros szituációk beavatottjává válik, és egyre jobban drukkol, hogy a szeme előtt kibontakozó, ideális együttműködés párkapcsolati szinten is megvalósuljon. Ráadásul Gable ironikus módon távolságot tart szerepétől, ami állandó feszültséget ad a jeleneteknek, és plusz egy szinttel bővíti a cinkosság láncolatát. Ezek a játékos szituációk az Ez történt egy éjszaka legemlékezetesebb pillanatai: amikor Warne eljátssza a gengsztervezért, hogy ráijesszen Oscar Shapeley-re; amikor a fánk kávéba való belemártásának rejtelmeiről tart előadást a lánynak; amikor Warne sikertelenül próbálgatja stoppolási technikáit, miközben nyers répát eszik, amire válaszul Ellie merészen kivillantja a térdét, és satufékkel megáll egy autó; vagy amikor veszekedő házaspárnak adják ki magukat az Ellie-t kereső nyomozók előtt.
A film azon túl is több módon hatott a populáris kultúrára, hogy állítólag azért csökkent jelentősen a fehérnemű-eladás a bemutatás évében, mert egy jelenetben minden kétséget kizáróan kiderül, hogy Clark Gable nem hord semmit az ing alatt. Az Ez történt egy éjszaka rakta le a screwball-comedy alapjait, melyet pár évvel később például Hawks Párducbébije (Bringing Up Baby, 1938) épített tovább. Olyan látványos és lényegre törő vizuális toposzokat adott a romantikus komédia műfajának, mint az esküvőről megszökő menyasszony levegőben úszó, a vászon nagy részét betöltő fátylának képe. De a film stoppolásjelenete adta az ötletet egy hadarás közben répát evő rajzfilmhős megteremtéséhez is. Bugs Bunny Oscar Shapeley személyiségét örökölte, és nevét a Warne és Shapeley közös jelenetében emlegetett fiktív gengszterről, bizonyos Bugs Dooley-ról kapta.
Frank Capra Ez történt egy éjszakája a hollywoodi filmgyártás kvintesszenciája: profi, tökéletesen kivitelezett és sziporkázóan ötletes, színtiszta szórakoztatás.
