A film digitálisan rögzített része egy tényfeltáró riport, amelynek során a fiatal riporternő egy operatőrrel próbálja kinyomozni Andrea halálának okait. Ehhez bejárja a helyi strandot, ahol utoljára láthatták a lányt.
A Filmtett-tábor egyik különlegessége, hogy az alkotók számára lehetőséget biztosítanak mind a klasszikus, mint a legújabb filmes technikák alkalmazására. A 2008-as, szám szerint hetedik tábor filmjeit nézve látható, hogy sokan alkalmazták a szemcsés és izgalmas színvilágú, ám a digitális rögzítés miatt egyre inkább háttérbe szoruló Super8-as filmes technikát. Mind a Super8-as, mind a digitális kamerák alapvető tulajdonsága a könnyűség, illetve a viszonylag egyszerű kezelhetőség, ám míg a Super8-as leginkább az otthoni felhasználók között volt népszerű, a digitális technika a televíziós ipar egészét változtatta meg.
A 2008-as blokkból Püsök Botond filmje, A mi Andreánk az egyetlen, amely vegyíti a 8mm-es és a digitális technikát. Filmjének hatásossága részben abban rejlik, ahogy a két filmtípus a fentebb említett módokon kerül felhasználásra. Ezek két részre osztják a filmet: a Super8-as filmrészlet egy intim, magán jellegű felvétel, míg a digitális rész egy készülő riportfilm anyaga. Mindkét filmrészlet tökéletesen vonultatja fel a home movie és a riportanyag stílusjegyeit (a rövid, részben beállított felvételek, illetve a vágatlan riportképek sorozata), annak „hibáival” együtt (kereső, illetve kaszáló kamera). A Super8-as felvételeken a címbéli Andreát látjuk három férfival – ezek közül az egyik a mindvégig láthatatlan operatőr –, akikkel Andrea az utolsó napját töltötte. A home movie-n azt látjuk, ahogy a lány együtt szórakozik a fiúkkal, és játékosan mórikálja magát a kamerának. A film első két percének a végén viszont a Super8-as kamera operatőre egy nádasban egyre durvábban kezd bánni a lánnyal, akinek az utolsó, saját gyilkosára vetett vádló pillantása szinte beleég a néző emlékezetébe. A filmnek ezután vége szakad. Így válik a baráti home movie-ból majdnem snuff, azaz egy általában titkos, házi használatra készült kínzásfilm. A kamera a birtoklás eszköze, ahogy egy vagy több ember szadista élvezete a kamerán keresztüli rögzítéssel válik teljessé (gondoljunk csak a 8 mm című thrillerre!)
A film digitálisan rögzített része egy tényfeltáró riport, amelynek során a fiatal riporternő egy (szintén láthatatlan) operatőrrel próbálja kinyomozni a lány halálának okait. Ehhez bejárja a helyi strandot, ahol utoljára láthatták a lányt. Feltételezhetjük, hogy ez a riporternő egyéni nyomozása, aki a nézőkhöz hasonlóan szintén látta az Andrea halála előtti felvételeket. Megpróbál szóba elegyedni a strand vendégeivel, de a nyomozás nem vezet eredményre: sem a lányismerősök, sem a többi ember nem szolgál használható információval a gyilkos személyét illetően. A stábnak sikerül megtalálnia a másik filmen látható két férfit is, de az idősebbik ócska hazugságokkal bújik ki a válaszadás alól, miközben a másik felvételen látható, hogy az áldozatnak először vele volt konfliktusa. A fiatalabbik fiú bizarr nyilatkozatai, illetve a 8 mm-es film végén megjelenő rejtélyes mosolya egyaránt homályban hagyja a nézőt. A film egyik legizgalmasabb motívuma a (tévés) operatőr jelenléte: mindvégig követi a riporternőt, de később gond nélkül felveszi a telefonját felvétel közben, bízva abban, hogy „majd úgyis kivágják”, és forgat tovább. A telefonbeszélgetések részben a nyomozás eredményét kommentálják, ugyanakkor különleges, ahogy az operatőr – éppen a film cselekményében − a saját filmjét véleményezi.
Azzal viszont, hogy az addig nyersnek tűnő anyagban felhangzik egy zeneszám, megtörik annak a hatása, hogy vágatlan, szerkesztetlen felvételt látunk, amelynek során a néző addig nagyjából együtt haladt a nyomozókkal, és velük közösen próbált az ügy végére járni. Az eredménytelen nyomozásról készült befejezetlen műsor jóval hatásosabb lett volna, mivel az jobban erősítette volna a gyilkossági ügy rejtélyességét is, elvégre a néző úgy érezheti, hogy egy adásba nem került titkos anyagot lát. A szerkesztettség tudatosodásával a történet ezen része befejezetté, és emiatt érdektelenné válik a néző számára, aki ezután félő, hogy átsiklik a befejező képsoron, ami keretes szerkezetbe helyezi a filmet. A végső jelenetben már egy másik lányt látunk, aki Andreához hasonlóan egy szál fehér lepedőben lebeg a vízfelszínen, majd a két férfi őt is kiemeli a vízből. Az utolsó dolog, amit látunk, a fiatalabbik férfi bizarr mosolya. Vajon ők hárman együttműködve csalják el a lányokat egy kis filmezéssel egybekötött mókára? De melyikük a gyilkos? És az utolsó filmrészletet vajon látta-e a riporternő?
