A 2008-as Filmtett-Duna Műhely Alkotótáborban készült filmek közül talán Kincsőé nyerte el a legjobban a tetszésemet. Egyszerű kis történet három szereplővel, na és egy biciklivel a középpontban.
A helyszín a Velencei-tó partja, ahol egy fa alatt egy lány ugrándozik, majd fel akar mászni rá, hogy leszedje az ágak között lógó biciklit. A film könnyed hangulatát már a lány színes ruhája is jelzi, komikus mozgása a börleszkfilmeket juttathatja eszünkbe, ahol a főhősök esnek-kelnek, de nem egykönnyen adják fel, amit elterveztek.
Nemcsak a lány mozgása idézi a börleszket, hanem a többi szereplőé is. A lány mindvégig ugrál, a kezével hadonászik. Az arcával is igyekszik játszani: amikor látja, hogy a férfi, akit segítségül hívott, nem tudja leszedni a biciklit a fáról, hisztizni kezd, rázza a fejét, a szoknyáját rángatja. Mindebből a nézők számára világos, hogy haragszik a férfira, nincs is szükség szavakra. A csónakos férfi mozgása szintén komikus, például akkor, amikor partra mászik a csónakból vagy a bicikli „megmentésére” indul.
A filmben nincsenek párbeszédek, ezért van fontos szerepe a mozdulatoknak. Így tudják közvetíteni a nézőknek, hogy mik a szándékaik és egymás között is gesztikulálással kommunikálnak. Akár a burleszknél, itt is fontos az aláfestő zene, mely egyben megadja a film ritmusát is.
Érdemes megjegyezni azt a beállítást, amikor a kamera a bicikli kereke mögül, a küllők közül mutatja a két szereplőt. Az az érzése támadhat az embernek, mintha a bicikli kárörömmel szemlélné, ahogy próbálják leszedni a lombok közül, szinte személyiséggel ruházódik fel. A lány a fűben heverészik, mintegy beletörődve abba, hogy a férfi, akinek a próbálkozásain a nézők jókat derülhetnek, nem tudja teljesíteni kívánságát.
A lány örömére és a férfi bosszúságára megjelenik egy harmadik szereplő is, aki szintén érdekes viseletben van, hiszen felül csak egy nadrágtartót visel, az arca pedig mintha fehérre lenne festve, akár egy bohócé. Talán nála a legfeltűnőbb ez a smink, amely egyébként a többi szereplő arcán is megfigyelhető. A fehérre mázolt arc, a furcsa öltözék, a könnyed, dinamikus zene vidámságot sugall. A nézőnek nem kell problémáznia azon, hogy vajon sikerül- e leszedni a kerékpárt vagy sem.
A lány kegyeiért való rivalizálás, a próbatétel a klasszikus mesék alaptörténetére emlékeztet. A fiúnak próbákat kell kiállnia, hogy elnyerje a lány kezét. „A többet ésszel, mint erővel” taktika győz, a vékony férfi szó szerint egy szempillantás alatt levarázsolja a biciklit a fáról és a lány végül őt választja. Ketten állnak a fa alatt, háttal a kamerának, az alacsonyabb férfi erőfeszítéseit figyelve. Találkozik a tekintetük, majd a következő pillanatban a lány hátranéz a kamerába huncut mosollyal, mintha tudna valamit, amit a nézőknek idáig nem árult el. Szuperközeli az erősen összecsukott szemekről, majd a következő beállításban a bicikli – egy csengő hangjának kíséretében – lekerül a fáról. Felpattannak a kerékpárra, akár a mesebeli királylány és királyfi a fehér lóra, majd otthagyják a fán a másik férfit, akinek lehanyatló keze jelzi a vereségét.
Összefoglalva ez a kisfilm a némafilmeket és a burleszket idézi számomra, klasszikus mesei alaptörténettel. A két férfi szereplő akár Charlie Chaplin, illetve Buster Keaton is lehetne. A csónakos férfi Chaplin, az ideges, alacsony emberke, míg a vékony férfi a „fapofa” Keaton, akinek arca semmilyen érzelmet nem árul el. Mindenképpen szórakoztató tehát ez a kifejezetten aranyos rövidfilm.
