Horváth Miklós

/ / /

· írta

Minden filmesben lakik egy filmológus

Beszélgetés Margitházi Bejával, a filmológus csoport vezetőjével

Interjú

A filmológus csoport minden táborban egy kicsit titokzatos. Tagjai olykor hunyorogva bújnak elő egy sötét teremből, vetítésről, máskor lázasan rohangálnak és rámenősen követelnek interjúkat a csoportvezetőktől, gyakran látni őket élénken beszélgetni egy asztal körül vagy a fűben, de többnyire a forgatásokon is hasznossá teszik magukat. A csoport régi-új vezetőjét, Margitházi Beját faggattuk a két hete lezárult közös munkáról.

8. Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor

Mennyiben volt más a csoport idei munkája az előző évekhez képest?

A filmológus az egy speciális egyedfajta. A tanulásnak is más a logikája, mint a gyakorlati filmesek esetében, így nálunk a képzés is alapvetően másképp folyik, mint a többi csoportban. Az előző években általában két „ütemben” tevékenykedtünk: a résztvevők délelőtt filmnézések köré épített előadások, ill. közös filmelemzések formájában mélyíthették tudásukat, délután pedig a filmes publicisztika (kritikaírás, interjúkészítés) fortélyaival ismerkedtek, elméletben és gyakorlatban. Mivel ez a valóságban általában két különböző szakma, két vezetőtanára volt a csoportnak, és a 10. nap végére kellően le is lehetett fárasztani a filmológus tanoncokat − de ennek így láttuk értelmét, mert a kettő szervesen egymásra épült: délelőtt tanulás, látókörtágítás, délután gyakorlás, műhelymunka. Tehát komplex képzés folyt (amiért egy kicsit mindig is irigyeltek bennünket pl. a többi csoportvezetők, akik nem tudták a feszes gyakorlati munkaritmusba beépíteni az elméleti oktatást). De azt gondolom, hogy nem lehet, pontosabban nem érdemes kritikát írni történeti, elméleti ismeretek és elemzési gyakorlat nélkül. Az ELTE filmszakán például nem véletlenül utolsó éves tárgy a kritikaírás, amelynek előfeltétele több különböző elemzési, elméleti és történeti óra elvégzése, mivel a filmkritikában jó esetben ezek a tudások és ismeretek lépnek izgalmas reakcióba a szerző íráskészségével. Nagy naivitásnak tartom, amikor valaki napilapos rutinnak tekinti, vagy az élménybeszámolóval téveszti össze azt, ami végeredményben a filmes képzettség szintézise, „magasiskolája”, mert minden téren tájékozottnak, jártasnak kell lenned, ráadásul még írni is tudnod kell, és nem is akárhogyan. A csoport furának tűnő elnevezése végül is épp erre a komplexitásra utal: tudnál pl. egy jobb összefoglaló nevet mondani arra, hogy filmtörténet, -elmélet és -kritika?

A délelőtti előadások témáját minden évben az előadótanár-csoportvezető érdeklődése, kutatási területe határozta meg, éppen ezért filmtörténeti korszakok, filmelméleti problémák egyaránt előfordultak már, 10 napos bontásban. Mivel én az elmúlt 3–4 évben egy az arcnagyközeli plán filmtörténetével és elméletével foglalkozó könyvön dolgoztam, az idén erről tartottam előadásokat: sorra vettük a közelkép történeti alapjait, majd azt az öt alapvető arctípust, amely a film története során a közelképeket markánsan meghatározta. Ezekhez néztünk hozzá és beszéltünk át fontos alapfilmeket. Költségvetési okokból az idén az írói műhelymunka kevésbé volt feszes és intenzív, de így is lehetősége volt mindenkinek mindenben kipróbálni magát – igaz, ez főleg az egyéni kezdeményezésen, ambíciókon és gyakorlási kedven múlott.

Margitházi Beja

Milyen volt a jelentkezési arány az idén a csoportba, és hogyan lettek kiválasztva a jelentkezők?

Ha jól emlékszem, körülbelül éppen annyian jelölték meg első helyen a filmológiát, ahány főre ez a csoport ki lett találva, de közben valaki visszalépett. Sokan szokták bejelölni második, vagy harmadik helyen is, így nálunk a végleges névsor a többi, nagy túljelentkezéssel küszködő csoport felállása után dőlt el. Mivel itt talán sokkal inkább érvényes a csoporton belüli, szó szerinti együttdolgozás, a szempontunk az szokott lenni, hogy lehetőleg egymáshoz igazítsuk például a jelentkezők felkészültségi szintjét, mert így hatékonyabban lehet tanítani, és messzebb lehet eljutni − ennek ellenére minden eddigi évben itt is voltak képzettségbeli szintkülönbségek, ami másfelől nagyon jó arra, hogy beindítsa a csoport dinamikáját.

Mi a filmológus csoport célja a tábor egészét tekintve?

Amikor 8 éve a tábort kitaláltuk, akkor egyértelmű volt, hogy mivel szerkesztőség vagyunk, lennie kell egy ilyen műhelynek is, illetve az összes többi csoport által megjelenített filmes szakma közül ehhez értettünk a legjobban. Aztán persze feltűnt, hogy szigetszerű képződmény vagyunk, illetve kisebbségben maradunk a forgatásorientált, gyakorlatibb csapatokhoz képest. De azt gondoltuk, hogy ha már „kis Hollywoodnak”, vagy a filmes szakma leképezésének tekintjünk a tábort, akkor ebben helyet kell kapnia a filmértékelés szakmájának is, ami szervesen hozzátartozik a gyakorlathoz, még akkor is, ha nem olyan látványos, nem kecsegtet olyan sikerekkel, illetve elsőre úgy tűnik, hogy nem is olyan nagy kunszt ezt művelni, hiszen filmeket mindenki néz, és filmekről mindenki tud beszélni. A csoport puszta létezése éppen arról szól, hogy − sajnos − ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, illetve pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy itt több önállóan is működő szakma (filmkritika, filmtörténet és -elmélet) van a háttérben.

Amíg a tábor 10 napja során kétszer is megjelent a Forgass!, majd Philm Collins című tábori újság (2007-ig), addig ennek kézzelfogható eredménye is volt, és az jól megtestesítette a kölcsönös függésünket a többi csoporttól: értékeltük az előző évi tábor filmjeit, megszólaltattuk a csoportvezetőket, tábori infókat közöltünk, fórum voltunk, és a többiek is beleláthattak, hogy mivel töltjük a napokat, miről írunk, beszélünk, gondolkodunk − másfelől a csoportot is nagy fegyelemre késztette, hiszen nekünk is határidőre kellett elkészíteni az anyagokat. Ez a műhelymunkának egy nagyon konkrét, stimulatív és felelősségteljes keretet adott, éppen ezért a jövőben mindenképpen vissza kellene hozni valamilyen formában, főleg azért, mert ez részben annak is a lehetősége, hogy a filmológusok szervesüljenek a tábor életébe és munkájába.

Vacsorához készülve – a filmológus csoport

Hogyan lehetne megoldani, hogy a többi csoport is részt vegyen valamilyen elméleti képzésben is?

A kérdésed részben a csoportok közötti együttműködést is érinti, és nekem tetszik, hogy ezt így kérdezed, mert általában mindenki fordítva veti fel, vagyis, hogy hogyan lehetne a filmológusokat a többi csoport munkájába belevonni... De ezt én is megfordítanám úgy, hogy hogyan lehetne a többieket is elméleti(bb) képzésben részesíteni?

Persze annak kétségkívül van egy svungja, hogy több film is forog, épp itt a közelünkben, és ez a filmológusokat is elrántja időnként. És ez rendben is van, mert minden elméleti szakembernek tudnia kellene, hogy milyen egy forgatás, hogyan működik egy stáb, vagy hogy milyen fázisokon megy keresztül egy kisfilm a forgatókönyvtől a vetítővászonig. De másfelől mindenkiben, aki film iránt érdeklődik, lakik egy filmológus, aki elemzi, kritizálja a filmeket, utánanéz dolgoknak stb. − vagyis, ideális esetben, mindaz, ami nálunk történik, az minden csoport számára érdekes és hasznos lehetne.

Annak ellenére, hogy a romantikussága mellett én alapvetően életképesnek tartom ezt a tábori körülmények közötti filmkészítést, többször is felmerült már, hogy kevesebb filmet kellene itt forgatni, de azt alaposabban. Így maradna idő elméletre is, illetve célirányosan megtervezett közös műhelymunkára a filmológusokkal. De bármilyen formában is tervezzük majd ezt megvalósítani, abban biztos vagyok, hogy meg kell tartani elmélet és gyakorlat együttjárását, és a tábornak erre az adottságára kellene ráépíteni pl. nyitott műhelyeket, koprodukciókat, illetve egyéb kirándulásokat egymás szakmájába.

Hogyan értékelnéd a csoport tevékenységét?

Talán még egyetlen évben sem volt ennyire sajátosan sokoldalú a csoport, ennyire eltérő ízlésű és képzettségű résztvevővel, ami egyébként jó kiindulópont lehet. Ahogyan azt meg is beszéltük, az intenzív közös munkát megnehezítette az, hogy nem volt mindenki tisztában azzal, hogy pontosan mit akar − vagy pedig annyi minden érdekelte, hogy nem tudott egyetlen dologra koncentrálni. Azt a jövőben senkinek nem ajánlanám, hogy azért jelentkezzen filmológusnak, hogy így mégis annak a másik csoportnak a közelébe kerüljön, ahova eredetileg nem sikerült bejutnia. (Több tábor és tanfolyam is van a régióban, vagy külföldön, ahova szintén pályázni lehet rendezőnek, operatőrnek stb., ennek meg kell keresni a lehetőségeit.) Itt mi mindenkinek a munkájára, figyelmére és energiájára elsősorban ott tartunk igényt, ahova azt előrejelezte. Ezen túl a munka gyümölcsöző és számomra is tanulságos volt. Szépen körülcsipkéztük néha az arctípusokat, neked pl. konkrétan egy Fedora-tippet köszönhetek... De tényleg az volt a legjobb, mikor együtt rakhattunk össze a filmek rejtettebb értelmét, és ebbe mindenki a saját stílusában és nézőpontjából tette hozzá a magáét.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Címkék

, , , , , , , , cikk