A 22-es csapdája

Peter Berg: Mile 22 / 22 mérföld

A 22 mérföld fő hibája, hogy már láttuk 2006-ban Bruce Willis-szel. Ezúttal csak két dolog különbözik: a távolság − 16 utca helyett 22 mérföld, és a tény, hogy Willis lecsúszott, rezignált, ha úgy tetszik „noiros” nyomozója sokkal inkább elvitte a hátán a filmet, mint most Mark Wahlberg hiperaktív kormányügynöke.

A sztori tehát ugyanaz. Adott egy informátor, akit el kell juttatni A-ból B-be. Jelen esetben ez A rajtaütés-filmekből ismerős Iko Uwais, őt egy fiktív ázsiai országból kell kijuttatni az Egyesült Államokba. Ezzel egy titkos, az átlagember számára nem is létező akciócsoport van megbízva, amely az amerikai kormánynak dolgozik és lévén, hogy a 22 mérföld Peter Berg (A túlélő, A hazafiak napja, Mélytengeri pokol / Deepwater Horizon) filmje, nem más irányítja, mint mostani állandó színészpartnere, Mark Wahlberg. Az ok ezúttal, az Élesítve (Unlocked) című tavalyi akcióthriller központi problémájához hasonlóan, egy vegyitámadás általi, hatalmas méretű, ám most nem üzleti, inkább politikai szempontok miatt ütemezett terrorcselekmény megakadályozása. Az indonéz informátor ugyanis csakis abban az esetben hajlandó elárulni az adott határidőn belül önmagát megsemmisítő, a radioaktív vegyszer pontos lelőhelyeiről adatokat tartalmazó pendrive biztonsági kódját, amennyiben az amerikai kormány védelmet biztosít neki. És igen, most is akadnak, akik ezt nem nézik jó szemmel, és akik elhatározzák, hogy meg fogják akadályozni, hogy Mark Wahlbergék zökkenőmentesen megtehessék az amerikai nagykövetségtől a reptérig tartó huszonkét mérföldet.

Az egyikük ráadásul a 16 utca (16 blocks) David Morse által játszott karakteréhez hasonlóan maga a város rendőrfőnöke, akinek a szerepében Sam Medina modoroskodik, és akinek a személyében Mark Wahlberg méltó ellenfélre lel. Ezt az alkotók nem is átallnak olyan módon a tudtunkra adni, hogy gyakran adnak a szájába menő egysorosokat, amiket aztán rendre durrogtat is a sokszor követhetetlenül gyorsra vágott tűzharc-jelenetekben. Nem is igen tud mást tenni, hiszen karaktere ennél mélyebben nem lett kidolgozva. Hasonlóan Mark Wahlberg kommandócsapatának tagjaihoz, akik jóban-rosszban összetartanak, a bajtársiasságot és a küldetés mellett való maximális elköteleződést teljes szívből éltetik, sőt még munkamániások is, de a forgatókönyv írója maximum addig a pontig mutat irántuk bármiféle érdeklődést, amíg az egyes összecsapások során mindenfajta nehézségek nélkül fel tudja áldozni az életüket. Ezért is totál felesleges a harmatgyenge mellékszál a gyermeke láthatásáért kétségbeesett harcot folytató Kerr-ügynökkel, aki a kliséket halmozó jelenetektől nem válik komplexebb karakterré a film elején még a szülinapját ünneplő, majd az első robbantás során instant feledhető halált haló kolléganője figurájánál.

Berget és a forgatókönyvírókat csak a hiperaktívan a gumikarkötőjét csattogtató Mark Wahlberg és az elég vagányul verekedő Iko Uwais párosa érdekli, akik a zárócsavar miatt végül teljesen más felállásba kerülnek egymást illetően. A lezáratlan végkifejletből következtetve rájuk akarnának felhúzni valamiféle 22 mérföld-franchise-t, amihez aztán készülhetnének a Megint 22 mérföld, Az utolsó mérföld és a 22 mérföld az űrben című folytatások, ha lesznek még érdeklődők, akik kitartóan váltanak jegyet ezekre a jövőbeni Wahlberg-Uwais filmekre, amelyekből minimum a második részben még John Malkovichnak is szerepelnie kellene, merthogy az ő operátor-figurája is túléli egy bekapott golyó ellenére az eseményeket. Bár ez valószínűleg éppúgy hidegen fogja hagyni a nézőt, mintha az újabban egyre hitványabb filmekben szereplő színészlegenda fel sem került volna a vég nélküli lövöldözéstől kilyuggatott, robbanásoktól lángba borított vászonra, mert jelenlétében és játékában éppúgy nincs semmi igazán megkapó, mint ebben a filmben.

Szívesen elnézzük Malkovichot, amint kissé talán ripacskodva monologizál egy mikrofon mögül, ahogy − a jó szokásához híven − a homlokát ezúttal is igencsak ráncoló Wahlberg-hőssel is tudunk azonosulni. És élvezzük is hellyel-közzel a másfél órás, tömény tesztoszterontól bűzlő akcióorgiát, amelyben minden nagyon gyorsan, pörgősen, vadul és erőszakosan történik, és amely miatt a cselekmény éppúgy a margóra kerül, mint egy pornófilmben a szexjelenetek miatt. Izgulunk és egy-egy látványosabb összecsapásnál kicsit még a szájunk is tátva marad, csak kérdés, hogy emlékszünk-e még annyira hőseinkre a következő kalandjukig, hogy megtegyünk velük akárcsak egyetlen újabb mérföldet is.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó