A kapitalizmus rózsaszín napszemüvege

Csapón kívül 40.: They Live / Elpusztíthatatlanok, 1988

John Carpenter huncut, vékonyka sci-fi-mázba burkolt kapitalizmuskritikája (vagy a kapitalizmuskritikába burkolt verekedős filmje, attól függően, hogy ki mire izgul) nemrég lett harmincéves. Filmnyelvileg lehet, hogy nem öregedett túl jól, de üzenete aktuálisabb, mint valaha.

  • A film főszereplője nem színész, de valami eléggé hasonló: profi pankrátor volt. Roddy Piper a hetvenes években bukkant fel a WWF-ben (World Wrestling Federation, ami a neve ellenére leginkább csak amerikai pankráció-„szakszervezet”). A nyolcvanas évek elején „rosszfiú” volt a ringben, Hulk Hogan volt a WWF-béli „ősellensége”, aztán egyre népszerűbb lett, nemcsak karizmainak, hanem nagyszájú, beszólogatós karizmájának is köszönhetően. Pár nagyon gagyi akció-vígjátékban felbukkant már, mielőtt Carpenter kiválasztotta volna a film főhősének. Annyira nem indult be a színészkarrierje a They Live miatt: ezután is főleg gagyi akció-vígjátékokban és horrorokban kapott szerepet a pankráció-ring mellett. 2015-ben hunyt el. A színész egyébként házas volt a forgatás alatt, és nem akarta levenni a gyűrűjét. Így aztán csomó jelenet alatt gyűrűvel szerepel, holott nincs neki családi háttér írva.
  • Karakterét nem szólítja a nevén senki a film alatt, és csak a stáblistán derül ki, hogy mondhatni nincs is neki: a feliraton csak „Nada” néven szerepel, ami spanyolul semmit jelent (nem semmit sem!). A film (és talán a nyolcvanas évek egyik) legemlékezetesebb (és egyben legtaplóbb) egysorosát, az „I have come here to chew bubble gum and kick ass, and I’m all out of bubble gum” („Azért jöttem, hogy rágózzak, és szétrúgjak pár segget. És pont kifogyott a rágóm.”) monológot maga a színész találta ki, de nem a forgatáson – Carpenter szerint Piper pankrátor korából hozta magával a dumát.
  • Carpenter direkt egy macsósabb, robosztusabb színészt keresett a főszerepre, és pankráció-közvetítések nézegetése közben akadt meg a szeme Piperen (olyan színészekről mondott le Piper kedvéért, mint pl. Jeff Bridges, Alec Baldwin, Bruce Campbell – valljuk be, ő is jó lett volna a szerepre, Harrison Ford, Mel Gibson és mások). A másik főbb szerepet, Frankét viszont konkrét színészre írta: Keith Davidre, aki már szerepelt nála A lényben (The Thing, 1982). A Piper és a David, azaz a Nada és a Frank közti birkózás valószínűleg a filmtörténet leghosszabb, megszakítás nélküli verekedős jelenete: öt percig és húsz másodpercig tart. Forgatókönyv szerint eredetileg fél percet kellett volna tartania, de a fiúk annyira begyakorolták és annyira tökéletesre csiszolták egymás gyepálását (három héten keresztül próbálták!), hogy a rendező megtartotta vágatlanul az egészet.
  • Bármennyire is eredetinek és carpenteresnek tűnik a sztori, a film igazából adaptáció: egy 25 évvel korábbi novella, az „Eight O’Clock in the Morning” megfilmesítése. A rendező szerint azonban a forgatókönyv nemcsak a novellán, hanem az abból inspirálódott képregényen is alapul, amit az Eclipse Comics adott ki a nyolcvanas években, és mi a címe? Nada. Ide kattintva meg lehet nézni/el lehet olvasni a teljes képregényt. A napszemüveges poén és a kapitalizmuskritika viszont már teljesen Carpenter, de ő sem a levegőből szippantotta: a szubliminális reklámok körüli hályp a nyolcvanas évekre már jócskán tetőzött.
  • Apropó, kapitalizmuskritika: a film nem-is-annyira-szubliminális üzenetét direktsége ellenére is könnyű volt félreérteni vagy rosszindulatúan kisajátítatni: noha Carpenter saját bevallása szerint is a reagan-i gazdaság, a „Reaganomics” paródiája a film, a neonácik hamar rákattantak: szerintük az alienek és üzeneteik a zsidó világuralmat jelenítik meg. Az ultrabalosok szerint viszont pont hogy ez a tökéletes marxista mozi. Annyira felfújódott ez az ügy, hogy Carpenternek 2017-ben egy Twitter-üzenetben kellett szétoszlatnia a tévhiteket.
  • Ha már politika: a filmet eredetileg október 21-én mutatták volna be 1988-ban, de végül november 4-ig késleltették. Nemcsak az azévi Halloween-filmmel való konfliktust elkerülendő, hanem mert nyolcadikán következett az elnökválasztás Amerikában. Piper (aki kanadai, és vízummal tartózkodott Amerikában) mesélte később, hogy Carpenter szerette volna, ha a film promóciója során ő is szidja Reagant. Piper ezt nem tette meg, és nemcsak azért, mert mindössze vízumos amerikai volt, hanem mert neki nem volt igazán baja Reagannel.
  • Az összes földönkívülit (a nőket is) egyetlen ember, Jeff Imada kaszkadőr alakítja a filmben. Carpenter is feltűnik, igaz, csak a hangjával: ő mondja, hogy „sleep”, azaz „aludj”.
  • Újrahasznosított kellék: a film végén az őrök ugyanolyan rádiókon társalognak, mint amit pár évvel azelőtt a Szellemirtókban (Ghost Busters, 1984) is használtak mérőműszernek.
  • Ha lehet hinni Carpenternek (nem mindig lehet), talán épp a film folytatásán gondolkozik. Ebben az interjúban titokzatoskodik sokatmondóan. A filmet egyébként épp most, a jubileum kapcsán adták ki újraszkennelt, 4K-s UHD-Blu-Ray-en.
image_print


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.