Állócsillag – az „örök Anikó”

Széles Anna-portré

Amikor a sztárt még filmcsillagnak hívták, és a marosvásárhelyi színészképzőt Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának, járt oda egy lány... Karcsú, szőke, mosolygós, a szeme kék, mint a tiszta égbolt, s az egész jelenség olyan meseszép, mint egy megelevenedett Tündér Ilona. Ő lett a mi állócsillagunk. Széles Anna.

 

Népszerűségét és teljesítményét azóta sem sikerült senkinek sem túlszárnyalni ezeken a tájakon. Többszörösen kétpólusú karrierje – mint színházi művész és filmszínész, illetve a színházon belül zenés és prózai műfajokban, filmen pedig román és magyar produkciókban egyaránt, megtetézve a korabeli romániai magyar tévés szereplésekkel – valóban egyedülálló. 

Egy nevetéstől a Cannes-i vörös szőnyegig

„Rendes” erdélyi magyar színészi karriernek indult, azaz főiskola után valamelyik magyar társulatnál való elhelyezkedésnek. Széles Anna 1961-ben felvételt nyert a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára. Ám ott – mint minden évben – egyszer csak megjelentek a román filmesek castingolni. És mindenki arra számított, hogy – mint addig minden évben – a magyar hallgatók közül senkit sem választanak majd ki. Így az elsőéves Széles Anna az esélytelenek nyugalmával állt a kamerák elé, és kacagott felszabadultan, amikor hiányos román nyelvtudásával végre megértette, hogy ezt kérik tőle. Lehet, hogy éppen ez a nevetés röpítette be a bufteai stúdióba, egyenest a Tengerparti vakáció (Vacanță la mare, 1962) főszereplői közé. Ez volt az első színes, szélesvásznú román film, tulajdonképpen egy kedves, történetekbe ágyazott imázsfilm, mely az akkor kiépülő román tengerpartot volt hivatott reklámozni. Fiatalos volt, siker volt… Széles Anna is elindult a siker útján, mely számára szépsége, kedvessége, természetes humora és nem utolsósorban rendkívüli szorgalma folytán nem bizonyult göröngyösnek. Az első filmet hamar követte a második: a nevelő célzatú A szerelem kora (La vârsta dragostei, 1963), majd jött az elsöprő, nagy siker: a román színházi és filmrendezésben iskolát teremtő Liviu Ciulei rendezte Akasztottak erdeje (Pădurea spânzuraților, 1964).

Széles Anna/Ana Szeles – ekkor már mindenki kedvenc „Anikója” még főiskolás, amikor a filmbeli Ilona szerepével megnyeri a mamaiai Országos Filmfesztivál legjobb női alakítás-díját, s amikor cannes-i, acapulcói, mexikói fesztiválokon vesz részt a Ciulei vezette művészdelegáció tagjaként. Mérföldkő a román filmtörténetben az 1965-ös Cannes-i Filmfesztivál, ahol Liviu Ciulei az Akasztottak erdejével megnyeri a legjobb rendezésért járó díjat, és a két főszereplő, Apostol Baloga (Victor Rebengiuc) és Ilona (Széles Anna) zárójelenetét a fesztivál „legszebb szerelmi jelenetének” kiáltják ki az újságírók.

A Liviu Rebreanu regényét feldolgozó lelkiismereti dráma az első világháború idején játszódik. A főszereplő, Bologa erdélyi románként K und K-katonatiszt, aki mikor a sajátjai ellen kellene forduljon, megszökik, de elfogják és halálra ítélik. A lírai szerelmi jelenet a siralomházban játszódik: a kivégzés előtti utolsó éjszakán Ilona vacsorát visz a jegyesének, és nézi szótlanul, csak nézi, amint a férfi eszik, és minden falattal egyre közelebb kerül a véghez, és viszi magával egy ártatlan lélek szerelmi álmát a megsemmisülésbe…

Színházban és filmen, magyarul és románul

A „színis” diáklány, aki a filmfesztiválok ünnepelt dívájaként külföldön nem koktélpartikra járt szabadidejében, hanem az államvizsgájára biflázott a hotelszobában, 1965-ben sikeresen lediplomázik és az ország legrangosabb magyar társulatához, a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződik. Első és mindjárt nagysikerű fellépése Thornton Wilder A mi kis városunk Emily-je, akinek képében Anikó a lírai szépség és ártatlanság eszményképeként vonul be Héjja Sándor karján a világot jelentő deszkákra, és egyúttal a kolozsvári színháztörténetbe. És ezt az arcát sokáig őrzi még a színpadon – hol győzedelmesen, hol áldozatként – a Tamási Áron Énekes madarának (1968) Magdóján át a több mint egy évtizeddel későbbi, Harag Görgy-rendezte Éjjeli menedékhely (1979) Natasájáig (mindkettőben ugyancsak Héjja partnereként). Érdekes játéka a sorsnak, hogy ez a színpadi „házasság” évtizedekkel később magyar filmen teljesedik ki (miután mindkét színész áttelepedett Magyarországra): a Széles-Héjja páros a Mihályfy Sándor-rendezte Tamási-film, az Ábel a rengetegben (1994) idős házaspárjának, Ábel szüleinek megtestesítője.

A hatvanas években a fiatal Széles Anna Kolozsváron a zenés színpadra is tesz egy merész kirándulást: az Állami Magyar Opera János vitéz-produkciójában Iluska alakját mintha egyenesen rá írták volna, kislányos bája, törékeny szőkesége okán. Jó iskola ez a későbbi zenés szórakoztató műsorok, tévéshow-k szerepeihez, melyek elsősorban az 1968-ban induló, romániai magyar televízióadás, illetve a Florin Piersickel való ország- és világjárás kapcsán megtalálják. 

Mindeközben az 1960-as években tovább forgat Bufteán, évente kettő-három, de minimum egy filmet, a legváltozatosabb műfajokban: modern drámát (Zodia fecioarei/A Szűz jegyében, 1966) mesefilmet (A gyufaárus kislány/Fetița cu chibrituri, 1967, Örök ifjúság/ Tinerețe fără bătrânețe, 1968), vígjátékot (Szombat esti bál/Balul de sâmbătă seara, 1968).

1968 – ebben az évben a magyarországi filmes szakma is felfigyel a román film legújabb csillagának „magyaros csengésű” nevére, és Ana Szeles nyomán Széles Annát felfedezi a magyarországi filmgyártás. Elsőként Markos Miklós, a Pokolrév rendezője, aki a Tanácsköztársaságról szóló filmjében a tragikus sorsú főszereplő, Pille Mária szerepére kéri fel. Ebben a filmben máris a magyarországi szakma nagyjaival kerül kamerák elé: Bulla Elma, Páger Antal, Kozák András, Koncz Gábor…

Az ilyenfajta „törékeny testben erős lélek” ábrázolást, a már-már szinte égi tisztaság bűnös emberi meggyalázását még viszontlátjuk Széles Anna pályáján – akár a már említett Éjjeli menedékhely Natasájában a színpadon, akár további magyar filmes produkcióban (Kertész Ágnes alakja a Németh László Irgalom című regénye nyomán készült, azonos című televíziós sorozatban, 1973) vagy román filmben (Minden kényszer nélkül/De binevoie și nesilit de nimeni, 1974). De még ezeket megelőzően egy kifejezetten negatív szerepet is eljátszik hitelesen, a formabontó rendező, Jancsó Miklós Égi bárány (1970) című filmjében – szőkén, törékenyen, fehér ruhában, a szép külső és gonosz lélek ellentétpárjára építve.

Visszatérve az Irgalomra: Széles Anna abszolút főszerepet kap a hatrészes sorozatban, s ezzel országos ismertséget immár Magyarországon is. Kertész Ágnes alakja amolyan modern Elektra, aki édesapját várja vissza az orosz fogságból, miközben anyja (Törőcsik Mari) már fiatal szeretője karjában talál vigasztalást. A partnerek a magyar színházi és filmvilág elismert személyiségei: Mensáros László, Törőcsik Mari, Sulyok Mária, illetve az akkori fiatalok: Sztankay István, Oszter Sándor, Vencel Vera…

Hasonlóan nehéz sorsú szerep jutott osztályrészül Anikónak a sorozattal majdnem párhuzamosan futó román filmben: az említett Minden kényszer nélkül témáját tekintve amolyan „első fecske”, mely az Erdélyben élő magyarok és románok nemzetiségi problémáit feszegeti – és amely nagyjából folytatás nélkül maradt a romániai filmművészetben. Falusi Rómeó és Júlia-történet, melynek végkifejletét, a két szerelmes egymásra találását, a magyar lány, Ágnes súlyos balesete és szerelme, a román fiú, Matei (Romeo Pop) helytállása határozza meg.

Időközben a tévészereplések is színesítették Széles Anna gazdag repertoárját. 1968-ban ugyanis – valódi korszakváltásként a romániai magyar kultúrában –, elindul a román televízió magyar adása is (hétfőnként), melynek első, beköszönő műsorát Széles Anikó konferálja. És a továbbiakban a műsor állandó szereplője lesz – magyar nóták, slágerek előadója, illetve női főszereplő az első (megint egy az „első”-k közül, amelyek végigkísérik ezt a művészi pályafutást) romániai magyar tévéjáték, Csehov A Medve (1975) című színjátékának Harag György-rendezte változatában.

Anyszerep az életben – fruska a színpadon

1975 – az esztendő fordulópont a művésznő magánéletében: ekkor házasodik össze a román film első számú férfiideáljával, Florin Piersickel, akivel hol máshol, mint egy filmforgatáson találkoznak össze. (Érdemes megjegyezni – azok kedvéért, akik utólag hajlamosak Széles Anna foglalkoztatottságát és népszerűségét a férj ráhatásával is magyarázni, hogy Anikó már régen sztár volt – önerőből –, amikor Piersickel összeházasodott.)

Ebben az évben – túl a tévéjátékon és színházi szerepeken – két román filmet is forgat, párhuzamosan, két teljesen különböző karaktert megszemélyesítve. Az egyik drámai hősnő, a második világháború eseményeit feldolgozó Eddig és ne tovább (Pe aici nu se trece, 1975) című filmben, a másik vígjátéki, az Életelixír (Elixirul tineretii, 1975) című komédiában. Ez utóbbiban a partnere Florin Piersic. Majd ezután további filmekben, tévéadásokban és ország- meg világjáró körutakon, szórakoztató műsorokkal.

A tehetségen és a szakmai alázaton túl, amivel Széles Anna ezt a páratlan karriert befutja, el kell ismernünk ennek a szépséges, ártatlan tekintetű, törékeny, aranyszőke nőnek a rendkívüli szorgalmát és munkabírását is. Mert a kolozsvári színpadhoz mindig is hű marad. Forgatások, utazgatások közepette is folyamatosan játszik – bérletes előadásokat. Többnyire fiatal lányokat – drámai szendét, naivát, évtizedeken keresztül, színpadi anyja legtöbbször a kolozsvári színház akkori igazgatónője: az elegáns, karcsú és szintén szőke Bisztrai Mária. Így volt ez a Major Tamás vendégrendezésében színre vitt Shakespeare-színjátékban, a Téli regében (1969, Perdita szerepe), az Anatol Constantin vezénylete alatt bemutatott Gorkij-drámában, Az utolsókban (1971, Vera alakja). Vagy akár egy évtizeddel később, a Szigligeti Fenn az ernyő, nincsen kas című vígjátékában, 1981-ben, amikor Széles Anna már szabadulni szeretne a skatulyának érzett fruska-szerepektől, amire alkatilag predesztinált és üde szépsége okán még mindig alkalmas is. Minden műfajban hiteles, legyen az századeleji vígjáték (Heltai Jenő: Tündérlaki lányok, 1969; Csíky Gergely: A nagyratermett, 1976), romantikus történelmi dráma (Jókai-Márton-Dehel: A kőszívű ember fiai, 1978), vagy modern amerikai komédia, mint a Mezítláb a parkban (1978), Neil Simon parádés vígjátéka.

Miközben a színpadon és nemcsak román, hanem magyar filmen is (Lúdas Matyi, 1976, Rózsa Sándor, 1979) még mindig a fiatal lányok megszemélyesítője, a magánéletben megszületik fia, Daniel Piersic, akinek érdekében 1989-ben (miután Florin Piersictől elváltak útjaik) úgy dönt, hogy áttelepül Magyarországra. Tudatában annak, hogy elsőszámú sztár státuszát is feláldozza ezzel, szeretett közönségétől egy sokoldalúságát és tehetségét megcsillogtató összeállítással búcsúzik (A színésznő, 1986).

A második felvonás

Magyarországon nyugdíjazásáig a Thália Színház tagja lesz. Továbbra is játszik filmekben és színpadon is, és a tőle megszokott természetességgel és derűvel viseli az évek múlását és a ritkuló felkéréseket. Karrierjét szépen kikerítik a nagy főszerepekhez illő hivatástudattal eljátszott mellékszerepek a Julianus barátban (1991), a Honfoglalásban(1996), a nagymama szerepe (És a nyolcadik napon, 2009) vagy a házvezetőnő Bori nénié a Szeress most tévésorozatban (2003-2005). Utóbbi kapcsán pedig az ismerős érzés újraéledését is – amikor felismerik az utcán, a boltban, a piacon…

Széles Annát nem feledte el sem a közönség, sem a szakma. Bizonyítja ezt önéletrajzi fogantatású monográfiájának (Medgyessy Éva: Széles Anna – Az örök Anikó, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016) elsöprő sikere, valamint a művésznő szakmai elismerései. 1997-ben a Magyar Filmesek Világtalálkozóján, ahol nemzetközi sztárokat tüntettek ki, megkapta az Arany Pillangó-díjat, magyar filmművészek közül egyedüliként. 2014-ben Bessenyei György-díjban részesült, 2017-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett, és 2018-ban a román filmesek életműdíjjal jutalmazták a TIFF-en (Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál).


A színésznővel készült, tíz évvel ezelőtti interjúnk ide kattintva olvasható.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó