Én csináljam többet, vagy te?

Nagypál Orsi: Nyitva

Milyen az intimitás egy többéves kapcsolatban? Normális-e, hogy a szex helyét átveszi a sorozatnézés és szendvicsevés az ágyban? És ha nem, akkor vissza tudja hozni a szenvedélyt egy harmadik? A rövidfilmjei és a Terápia-epizódjai révén ismert Nagypál Orsi dramedyje ezt a már sokszor reprezentált, jól ismert kérdéskört próbálja kibontani.

Fanni (Radnay Csilla) és Bálint (Kovács Lehel) egy jól összeszokott, harmóniában élő harmincas pár. Még mindig megnevettetik egymást, szeretik egymás apró hibáit, elfogadják a másik családját, mindkettőjüknek stabil munkahelye van – tulajdonképpen ők a kedves pár a szomszédból. Viszont amikor Fanni a párás fürdőszobatükörre felrajzolja a szexuális életük diagrammját, rájönnek arra, amire a néző már a film legelején: szinte már egyáltalán nincs nekik olyan. Ezért elkezdik megbeszélni, hogy mi az, amire vágynak, min szeretnének változtatni, és mint két liberális beállítottságú, XXI. századi modern ember, felvetik az édeshármas lehetőségét is. Ebben a két fél által létrehozott mondhatni párkapcsolati kísérletben mindkettőjük karaktere fejlődik, szexualitásukkal együtt új oldalaikat ismerik meg. Fokozatosan olyan szituációkba helyezik magukat (swingerklub, édeshármas, nyitott kapcsolat), amik próbára teszik nemcsak a kapcsolatukat, hanem önmagukat is. Egészen odáig, hogy már nem vagyunk biztosak benne, hogy a hosszú monogám kapcsolat vagy a nyitott, szabadszellemű együttlét a nyomorgatóbb társadalmi konvenció.

Várakozásaink ellenére a film nem a sikertelen határfeszegetések sorozatára épít, hanem ügyesen variál  siker- és csalódásélményeket, életszerűbbé válva a legtöbb fősodorbeli romantikus komédiánál. Az okos, néha túlságosan is kidolgozott történetvezetés célja meglepni a nézőt, a kiszámíthatóság ellen menni. Az életszerűség másik eszköze a mindennapi valóságból kiragadott helyzetek sora: kínos, unokára utalgatós beszélgetések a vasárnapi húsleves fölött, babazsúrok, ahol a  nők és a férfiak elkülönülve beszélik ki egymást, váratlanul őszinte beszélgetések barátokkal valaminek az apropóján. A meggyőző színészi játékon túl részletes, jól kidolgozott karaktereket látunk, ami különösen a mellékszereplőkre igaz (az Ötvös András és Jordán Adél alakította házaspár vonala néha sokkal komikusabb, mint a főszereplőké).

Persze, a Nyitvát nehéz nem a hasonló témájú magyar vígjátékok tükrében nézni, amikhez képest  magasabb szintű élményt nyújt. Mégis, a moziban ülve az ember egy adott ponton úgy érzi magát, mint amikor már megunt egy hosszú érvelést végighallgatni, és alig várja, hogy kiderüljön, hogy igazából mit is akar mondani a másik. Ez esetben hogy a film a monogámiával ért egyet vagy sem. Ez talán annak is tudható be, hogy hiába a jó sztori és a színészek, reálisak a dialógusok, a Nyitva egy idő után kissé érdektelenné válik. A főszereplők foglalkozásából (anyakönyvvezető és urológus) eredő poénok gyorsan kifogynak, és amit látunk, autentikusnak hat, de újnak nem igazán. Túl sok a verbális megfogalmazás (például, amikor Péterfy Bori lazán megosztja a boldog párkapcsolat titkát rúdtánc-óra után), a képiség nem Fanni és Bálint viszonyának árnyalására van használva, hanem nagyrészt csak a szexuális víziók kézenfekvő eszköze. A film egy másik gyengéje, hogy igyekszik tabudöntögető lenni olyan dolgok tematizálásval, amelyekről nem igazán tud izgalmasat mondani (pl. maszturbálás). Ugyanakkor Fanni karakterébe bele van szőve egy erős feminista szál, de ez sajnos a legtöbb esetben szájbarágós, erőltetett és forgatókönyvszagú.

 A film forgatókönyvét a rendező eleinte drámának írta, csak idővel alakult át vígjátékká. A szex hiányának komikus ábrázolása egy – rossz értelemben vett – amerikai romantikus komédiát sejtet, ezt a Nyitva szerencsére nem teljesen váltja be. A téma, bármennyiszer láttuk már romantikus filmek alaphelyzeteként, még mindig nem lerágott csont. Az ábrázolás hibái ellenére is autentikus, részleteiben vicces, és nem mellékes, hogy ez Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje. A film végén a rendező pedig egy keret létrehozásával egyensúlyoz a moralitás élén, állásfoglalása meglehetősen demokratikus: mindenki csinálja úgy, ahogy neki megfelel. Ha pedig Fanni és Bálint szexuális útkereséséhez nem is tudunk kapcsolódni, a bizalom határainak egyetemes kérdése valahol mindannyiunkat érint.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó