Erdélyiek erdélyiekről V.

Búzási Gyopár: Babuka a fűben; Láng Orsolya: Szezon után

Két animált képeslap Erdélyből: az egyik tájkép, de fakóságában is színes, és mintha semmi se lenne ráírva; a másik harsány családi fénykép, több generáció belezsúfolt üzenetével. Lányok küldték őket, az egyik tavaly a Filmtettfeszten nyert, a másiknak csak eztán lehet drukkolni.

Zamatos, családi

Búzási Gyopár: Babuka a fűben

Búzási Gyopár animációs dokumentumfilmje ritka szerzet: úgy stílusos és ötletes animációs film – kifejezetten látványos, „elvont” képi világgal –, hogy eközben a dokumentumfilmességéről sem feledkezik meg, pont annyira hiteles, objektív és jól alátámasztott, amennyire kell, amellett, hogy saját témájához érezhető szeretettel nyúl hozzá, és nem silányítja családi bulvártémává egy kísértés történetét.

Egy olyan kísértését, amelyről már közhely kijelenteni, hogy „manapság mennyi hasonló van”: a világháború sújotta Európában jóképű amerikai katona ajánlja fel a címszereplő Babukának (a rendező dédnagymamájának), hogy a kommunista fenyegetés elől férjével és újszülöttjével együtt Amerikába meneküljön. Babuka azonban az itthon maradást választja, amit abban a helyzetben (még a maiban is) talán nem sokan tettek volna meg. Ja, és az amerikai katonát talán Burt Lancasternek hívták.

A kísértés filmje tehát a Babuka a fűben – az amerikai jólét ígérete kísérti Babukát, a filmkészítőt pedig a remek téma. Hiszen könnyen el lehetett volna bagatellizálni, bulvárosítani a „nagyanyámnak udvarolt a híres színész”-tematikát, azonban szerencsére nem ez válik a történet súlypontjává, hanem a talán kevésbé hollywoodi, de éppen ezen keresztül személyes és valódi családtörténet, a címszereplő leszármazottain keresztül szinte meseszereplővé avanzsálódó alakja, ez pedig a lehető legjobb döntés volt az alkotók részéről.

Ezt a sokaknak ismerős, mégis egy kis csavarral operáló történetet pedig remekül „keretbe helyezi” az animáció stílusa, valamint a remek hangkeverés és zörejezés, sosem nyomják el a képek és hangok a történetet és szereplőit, de vannak annyira eredetiek és a néző figyelmét kitöltők a Babuka rajzai, hogy feldobják a dokfilmes, beszélőfejes szerkezetet.

Szerencsésnek mondhatja magát Búzási Gyopár, amiért ilyen „zamatos” családi történetet örökölt, de láthatóan tehetségesnek is, hiszen ezt az örökölt sztorit megfelelő bátorsággal, empátiával és arányérzékkel dolgozta át képernyőre és vászonra. Valahogy így kellene egy alkotónak etikusan és érvényesen feldolgozni a családi breviáriumot, hogy életben tarthassa az elődök sokszor tanulságos történeteit. (szrá)

 

Beszökött az ősz

Láng Orsolya: Szezon után

Már több rövid animációt tudhat maga mögött Láng Orsolya. Tízperces diplomamunkájának motívumai és elemei megtalálhatóak az Őszi sanzonban (2013), illetve a Philemon és Baucisban (2012): a táj és az ember egységének megragadása az előbbiben, az élet apró történéseinek érzékletes megmutatása az utóbbiban.

A Szezon utánban (ami nem összetévesztendő Moldovai Katalin azonos című, 2013-as rövidfilmjével!) egy félreeső, mediterrán sziget őszi hűvösbe burkolózó univerzuma teremtődik meg, amelynek lüktetését, dinamikáját képről képre, részletről részletre ismerjük meg: emberi alakok, állatok és természeti elemek megbonthatatlan kavalkádja adja ki az egészet. Mintha egy átvilágított test szervi működését figyelnénk: minden elem összekapcsolódik a másikkal egy nagy mozgásban. Egy ideig csak rutinos működésként látjuk a szigetet, valami „biomechanikai” folyamatnak vagyunk a szemtanúi, amit nehezen nevezhetünk életnek az emberi lény(eg) szempontjából. Aztán megtörténik egy találkozás, ami ezt az emberi beszédtől mentes, monokróm univerzumot és annak tájait (szó szerint) be nem színesíti. Legalábbis az ember szempontjából.

Legnagyobb érdeme a Szezon utánnak az atmoszférateremtés, avagy ennek az ellentmondásos világnak a megszületése, ami egyszerre élettelen és élettel teli. Láng Orsolya grafikája (a szintén erdélyi) Iszlai József által teremtett hang- és zörejvilággal egészül ki, ami ugyanolyan fontos szerepet játszik a műben, hiszen gazdag részletessége ellenpontozza a mozgó (firka)rajzok szándékos telítetlenségét.

Úgy néz ki, hogy a Szezon után további adalékkal szolgál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) berkeiben készülő alkotások nagyjából fél évtizede tartó sikertörténeteihez, ugyanis a napokban beválogatták a 24. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjába. Reméljük, hogy majd további fesztiválokon is drukkolhatunk neki! (nesz)

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó