Nyílt titok

Asghar Farhadi: Todos lo saben / Mindenki tudja
A Mindenki tudja az iráni rendező, Asghar Farhadi első spanyol nyelvű filmje, amiben ismét egy család széthullásáról mesél egy lány eltűnésének apropóján. A sok kimondott és kimondatlan titok és vádaskodás azonban sokkal érdekesebb, mint az elrabolt lány rejtélye.

Asghar Farhadi második nem Iránban forgatott filmje, a Mindenki tudja egy újabb szemszögből dolgozza fel a család széthullását. Farhadit amúgy is gyakran foglalkoztatja ez a téma, most azonban egy korábbi filmjének motívumait is beépítette a gyakorlatilag spanyol filmjébe. Az Elly történetéről van szó, amiből a lány eltűnését és annak családra gyakorolt hatását emeli be a Mindenki tudjába. A Penelopé Cruz-Javier Bardem házaspár főszereplésével készült film cselekményének katalizátorát Cruz karakterének lánya elrablása jelenti. Ebben az esetben pedig biztosak lehetünk abban, hogy Irene-t erőszakkal vitték el, a bűnözők ugyanis fenyegető üzenetekkel bombázzák az anyát.

A felszínen ez a Mindenki tudja fő vonulata, és első ránézésre Farhadi is egy kifejezetten műfaji filmre törekszik. A thriller erős műfajisága markánsan megmutatkozik a film második felében: a lány hirtelen eltűnése, pénzt követelő emberrablók, kétségbeesett családtagok, (nem eléggé vörös) red herringek, végül a konfliktus sokkolónak szánt megoldása. Ezt pedig még az az alapfelvetés is tetézi, hogy a tinédzser elrablásáért egy ismerős, sőt családtag lehet a felelős.

Ez az egyik leghíresebb hasonló premisszájú whodunit-történetet idézi fel bennem: Agatha Christie Tíz kicsi négerét, amelyben a szigeten élők egyike követi el a gyilkosságokat. A Mindenki tudja pedig egy picike spanyol városban játszódik, ahová Laura és családja esküvőre érkezik. Így a tíz egymásra gyanakvó idegen toposzát még külön feszültséggel ruházhatná fel Farhadi filmje a családi érzelmek kötelékének segítségével. Viszont hiába bizonyosodik be, hogy a tettes valóban családtag, a leleplezés nem működik – a feszültség fókusza időközben elmozdult Irene-ről. Ezáltal pedig a thriller mint műfaj is meggyengül, holott Farhadi gondosan beépítette a Mindenki tudjába a zsáner összes kötelező elemét.

Az első benyomásból kialakult tézis – miszerint a Mindenki tudja színtiszta thriller – tehát téves. Ezek a műfaji alapvetések ugyanis csak arra szolgálnak, hogy Farhadi elrejthesse köztük a sokkal érdekesebb emberi viszonyokról szóló történeteket. A cím maga is egy ilyen viszonyról árulkodik, hiszen a városban mindenki tudja, hogy Laura és Paco (Penelopé Cruz és Javier Bardem) egykor szeretők voltak, ebből pedig mindenki – a nézővel egyetemben – messzemenő következtetéseket vonhat le. A köztük lévő, még mindig pislákoló szerelem, és ahogy Paco Laurát támogatja a nő életének legszörnyűbb napjaiban, egy sokkal érdekfeszítőbb film ígéretét hordozzák magukban. Sajnos azonban ez is kifejtetlen marad, ahogy a Paco és Laura, valamint házastársaik szerelmi négyszöge sem elég hangsúlyos.

Ha nem a sztori melodramatikus vonulatát helyezzük fókuszba, hanem a családok között mélyen gyökerező, mégis rejtett konfliktusokat, abból egy kifejezetten feszült, társadalomkritikus alkotás születne. A kritika annyiban megvalósul, hogy kiderül: Paco a család szolgálójának fia, így mindig is kívülálló maradt. Kapcsolatát Laurával sosem fogadták el igazán, azt meg pláne nem, hogy a nő és jelenlegi férje – a mély vallásosságában kigúnyolt – Alejandro (Ricardo Darín) eladták Pacónak a földjüket, hogy így a férfi a környék egyik legbefolyásosabb emberévé váljon. A termőföld, a belőle fakadó gazdagság, valamint a család (egykori) jómódúsága és az ezekből származó összes sérelem és konfliktus a felszín alatt lappang. Farhadi valódi válaszokat nem ad a társadalom problémáit firtató kérdésekre, így a nézőnek csak a találgatás marad.

…ahogy a Mindenki tudja vége fölött is. A film nyitott befejezése viszont hihetetlen jól működik. Farhadi az emberrabló kilétét csak a közönség és egy-két családtag előtt fedi fel, ezzel újra felerősítve a suspense-t. Ez Irene eltűnése pillanatában – főleg Penelopé Cruz briliáns játéka miatt – ugyan felbukkant, viszont a cselekményszálak kibontása során kissé elveszett, így a film vége annyira feszülten zárul, hogy a lezárást követő eseményekre lennénk csak igazán kíváncsiak. Ezenkívül a film felütése is kiváló. Az esküvőre érkező vendégsereg kapcsolatát egymással remekül vázolja fel, a szertartás és a lagzi hangulata pedig olyan magával ragadó, hogy – ha előtte ismertük is a Mindenki tudja szinopszisát – Irene elrablása kifejezetten váratlanul ér.

Bár a nyitány felvételei a kisváros templomtornyáról hatásosak és szépek, mint szimbólum nem elég markánsak. Arra viszont tökéletesen alkalmasak, hogy még egy szállal összekössék a múltat és a jelent, a csorba ablak pedig az Irene elrablásával véglegesen bekövetkező családon belüli törést remekül előrevetíti. A Mindenki tudja tehát zsánerfilmnek gyenge, szerzői filmként pedig Farhadihoz képest nem elég erős. Mindazonáltal vannak kiemelkedő pillanatai: Penelopé Cruz és Javier Bardem lenyűgöző színészi alakításai a székhez szegezik a nézőket.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó