„Szeretnénk mi is gyomorborzoló hatást elérni, mint a Saul fia”

Interjú Ujj Mészáros Károllyal az X-ről

A Liza, a rókatündér rendezője ősszel egy nyomasztó skandináv krimivel jelentkezik. Az X – A rendszerből törölve kulisszatitkairól most mesélt először Ujj Mészáros Károly, aki elárulta, miben segített neki James Bond és Nemes Jeles László, és hogyan hoztak létre olyan moziélményt, amit magyar filmtől még nem láttunk.

Előbb japán tündérmesét rendeztél, most pedig skandináv thrillert.

Legközelebb pedig biztos egy lengyel drámát fogok… (mosolyog) A skandináv thrillert amúgy azért emlegetjük az X kapcsán, hogy a néző tudja, mire számítson. Ennek a műfajnak megvannak a jól körülhatárolható jegyei: a történetet általában sorozatgyilkosságok bonyolítják, a hangulat nyomasztó és borongós, a nyomozó pedig súlyos lelki problémákkal küzd. Minimum alkoholista és depressziós, de gyakran pszichiátriai kezelésre szorul, nem beszélve a többszörösen abuzált tetovált lányról. Az is fontos a skandináv krimikben, hogy az igazság nem feltétlenül úgy érvényesül, hogy a végén letartóztatják a gyilkost. Ezek a történetek amúgy sem csupán a nyomozásról szólnak, hanem a mögötte rejlő mélyebb társadalmi problémáról, médiakritikáról, feldolgozatlan náci múltról, háborús pszichózisról.

Nem lehet skandináv krimit csinálni labilis nyomozónő nélkül?

Alkoholista zsaruból biztos több volt a filmtörténetben. A labilis nyomozót szerintem még nem csépelték el, és mi egyébként sem vettünk át egy az egyben külföldi mintát. Balsai Móni nyomozónője más problémákkal küzd, mint a Homeland vagy A híd hősnője. Az is különbség, hogy míg ezekben a sorozatokban a nyomozókat hozzásegítheti a felismerésekhez az, hogy nem hagyományos módon látja a világot, mondjuk, a bipoláris zavarból kifolyólag, a miénket a pszichés labilitás csak hátráltatja. Jó nyomozó, de sokkal jobb lehetne, ha nem nyomasztaná, hogy meghalt a férje.

Azt már tudjuk, mi a skandináv hatás a filmben. De mi lesz a jellegzetesen magyar?

A környezet, és a mindennapi problémák, amikkel ez a rendőr küszködik, nagyon is magyarok. Ez a film itt és most játszódik Budapesten, és ez tükröződni fog abban is, hogyan találkozunk például a korrupcióval, vagy milyen tematika körül forog a történet.

Lesz olyan odamondogatós, mint az Aranyélet, amiben államtitkárok áfát csalnak, letelepedési kötvényt árulnak, és oligarchák húzzák be az autópályaépítési-tendereket?

Annyi biztos, hogy nem az aktuálpolitikára hegyeztük ki a filmet. Azt akartuk, hogy annál egy mélyebb szinten foglalkozzunk azzal, hogyan éltük le a rendszerváltás óta eltelt 30 évünket.

Voltak olyan erős vizuális referenciáid, mint a Liza esetében Kaurismäki filmjei?

Kaurismäki nem feltétlenül a Liza képi világára hatott, inkább arra, hogyan létezzen, milyen ritmusban mozogjon egy-egy karakter, például a finn westernzenéért bolonduló rendőr. Az X kapcsán sem tudnék vizuális inspirációt említeni: a film szerkezetét tekintve vannak párhuzamok, de a megvalósítás tekintetében nem nagyon. Egy újszerű dolgot próbáltunk megvalósítani a vágással és a hangokkal, hogy minél jobban belehelyezzük a nézőt a nyomozónő perspektívájába, és éreztessük a rá nehezedő pszichés nyomást. Sokat dolgoztunk rajta, hogy a főhős tudatállapotait lekövessük a film akusztikájában. Az volt a célom, hogy komoly látványvilágot hozzunk létre, és olyan moziélményt adjunk ennek a pici országnak, amit magyar filmtől talán még nem kapott.

Jól sejtem, hogy a skandináv kriminek inkább az irodalmi hagyománya fontos neked? Nesbøt sokat szoktad emlegetni.

Valóban, nagyon szeretem Nesbøt. Egyszerűen ír, letisztultan, és iszonyú hatásosan. Három-négy mondattal képes belehelyezni az aktuális karakter világába, legyen az a rendőr, a gyilkos, vagy az áldozat. Az olvasó az összes szereplő nyomorát átéli – talán ez a legnagyobb erőssége a könyveinek. Az adaptációk, a Hóember és a Fejvadászok, kifejezetten rosszul sikerültek. Jó színész Michael Fassbender, de én nem hittem el neki, hogy elgyötört, krónikus alkoholista. Harry Hole sokkal karcosabb, fájdalmasabb, betegebb figura, mint amit ő hozott. A fináléról nem is beszélve: az a jégtáblás lövöldözés tétnélküli hülyeség volt, aminek semmi köze a könyvhöz.

Akkor Nesbøtől ered, hogy az X-ben bele akarod meríteni a nézőt a hősnő világába, perspektívájába?

Nem tudom, ebből fakad-e, mert Nesbø mindenki világába belevisz. Lehet, hogy erről inkább Nemes Jeles László tehet. A Saul fia első húsz perce nagyon megütött. Azt hittem, nem fogom tudni végignézni, annyira erősen hatott rám. Szeretnénk mi is gyomorborzoló hatást gyakorolni a nézőre.

Kamaszkorodban még nem a Saul fia, hanem A texasi láncfűrészes mészárlás ütött meg nagyon. Ki is kapcsoltad, mert rosszul lettél, amikor Bőrpofa még csak az ajtót kaszabolta láncfűrészével. Hosszú út vezetett innen egy sorozatgyilkosos thriller megrendezéséig?

A 70-es, 80-as években horrorfilmek szinte egyáltalán nem voltak Magyarországon, és amikor hirtelen begyűrűztek, az fájdalmas élmény volt gyerekként nekem. A testvéremmel mi inkább krimiken nőttünk fel, Derricken, Kojaken, meg a San Francisco utcáin, és Agatha Christie vagy Raymond Chandler is épp elég felkavaró volt a számunkra. Ha megnéztük a ’31-es Frankensteint, az hetekig befolyásolta a lelki világunkat. Gondolhatod, mi történt, amikor először láttuk az Alient: zömmel csak az előttem ülő fejét néztem a moziban. Aztán szép lassan hozzászoktunk a horrorokhoz. Harmincéves koromra már odáig is eljutottam, hogy meg merjem nézni A ragyogást. Azelőtt már a főcímnél elakadtam, de amikor megvettem a Kubrick DVD-gyűjteményt, muszáj volt átesni rajta. Ahogy a Psychón is.

Na jó, de más hozzászokni a brutális filmekhez, mint rendezni egyet.

Engem nem a gyilkosságok meg a felvágott sebek nyomnak meg, hanem az emberi dráma átélése – és persze megírása. Nem véletlenül dolgoztunk sokáig az X-en. Először a film alapszerkezetét találtam ki – ez volt az ihletadó ötlet, amiből kicsírázott a film. 2015-ben, a Liza befejezése után kezdtük el írni Hegedűs Bálinttal, és volt egy év, amikor intenzíven csak erre koncentrálunk. Akkor nagyot fordult a sztori. Eredetileg meseszerűbb volt a film, és generikusabb: kevésbé kötődött Magyarországhoz. Az első változat erőszakosabb volt, kevésbé hihető elemekkel, és a főhős traumájának oka sem az volt, hogy meghalt a férje, hanem egy családon belüli erőszak, egy apai abúzus. Ennek a szinopszisában még volt valami elemi felforgató erő, ami talán enyhült azzal, hogy reálissá vált a történet.

Ez fordítva szokott lenni, nem? Ami reális, az a rémisztő.

Lehet. De később rájöttem, hogy jót tett a forgatókönyvnek ez a változtatás. Az előző verzióban volt egy testvére a nyomozónak, és ketten hordozták azokat a tulajdonságokat, amiket aztán a főhősben egyesítettünk, ez pedig a történetet is szépen összerántotta.

Ezek után hogyan közelítettél az erőszakábrázoláshoz? Az már smafu lesz, ahogy a Lizában tarkón szúrták Schmied Zolit?

Nem volt cél, hogy mindenáron fröcsköljük a vért és fetrengjünk az erőszakban. A nyomozónő nehezen néz szembe az erőszakkal és annak következményével, és azt szeretnénk, hogy ezt a néző is átérezze. Nem trancsírozott hullákkal, hanem a főhős érzelmein keresztül akarjuk bevonni az embereket ebbe az erőszak világába, ami talán erősebb hatást fog kifejteni, mint ha egyszerűen csak brutális gyilkosságokat mutogatnánk, hiszen a nézőknek ezen a téren már amúgy is kitolódott az ingerküszöbe.

Egyszer azt mondtad, hogy a Lizába sokat beleírtál Balsai Móni ártatlanságából. Az X nyomozójában az erőszaktól való ódzkodásodat fogalmaztad meg?

Nem tudatosan, de igen, bekerülhetett ez a személyiségemből.

És az akciójelenetek?

Az előzetesek alapján sokan akciófilmnek gondolják az X-et, de nem lesz az. Láthatunk benne üldözéseket, verekedéseket, vagy rohamrendőrös támadást, de engem ebben a történetben is az emberi dráma érdekelt. Akciófilmet csinálni amúgy is borzasztó drága mulatság. Volt olyan akciójelenet – egy budai villa kertjében üldözték kutyák az embereket –, amit ki kellett húznom költségvetési okokból, de előfordult az is, hogy egy nap alatt kellett felvennünk egy olyan jelenetet, amit egy profi akciófilmben három napig forgatnának.

A magyar filmkultúrában a zsánerfilm-készítésnek sincs hagyománya, nemhogy az akciórendezésnek. Ez okozott problémát?

Akciót rendezni valóban nagyon nehéz, néha még az amerikaiaknak sem megy. Én például kifejezetten utálom A Bourne-rejtély akcióit. Lehet, hogy régi vágású vagyok, de azt szeretem, ha tudom, ki üldöz kit, és ki milyen szorult helyzetben van, mert így tudok izgulni a szereplőkért. Mi is kézi kamerával forgattuk az egész filmet, de figyeltünk rá, hogy ne kaszáljunk vele összevissza, és tisztán lehessen követni az akciókat. Rendezési tippeket pedig kész filmekből, meg az „Így készült” werkekből is el lehet lesni.

Volt olyan, amelyik sokat segített?

Nekünk, magyaroknak főleg arra jók a költséges akciófilmek werkjei, mint American Cinematographert olvasni: hiába csurog a nyálunk, főleg olyan dolgokat látunk ott, amiket biztosan nem engedhetünk meg magunknak anyagilag. Őszintén szólva néhány James Bond-film verekedéseit néztük meg Szecsanov Martin operatőrrel, amik elég nyersek az új szériában, ezért szerettük őket, de az első Jack Reacherben is bírom ezeket.

Kulka János az X-ben fog visszatérni a filmvászonra a két évvel ezelőtti sztrókja után. Mivel győzted meg, hogy vállalja a szerepet?

Nem kellett meggyőznöm, szívesen jött. Nemrég mondta János, milyen jófej vagyok, hogy átírtam a szerepét, hogy ne kelljen sokat beszélnie. De az az igazság, hogy nem írtam át semmit. 2016 tavaszán volt a balesete, én a következő nyáron kerestem meg, és 2017 tavaszán forgattunk. János borzasztó lelkesen próbált és dolgozott a filmben.

Ezek szerint meg fog szólalni az X-ben?

Keveset, de beszél – és nagyon fontos dolgokat mond. Egy pofátlanul gazdag vállalkozót játszik.

Balsai Móni mellett Schmied Zoltán és Bede-Fazekas Szabolcs is ismerős lesz a Lizából.

Schmied Zoli és Bede-Fazekas Szabi nyomozókat játszanak, egyikük még ambíciózus, míg a másik teljesen belefásult a munkába, rutinból dolgozik, közönyösen. Szabó Győző egy nagyon menő ügyvédet játszik. Rajtuk kívül is volt néhány fontos szakmai találkozás például Szirtes Ágival, Básti Julival, Schneider Zoltánnal, Fodor Tamással, vagy a fiatalabbak közül Molnár Áronnal és Bujáki Zsófival, akinek ez volt az első filmszerepe.

A stábon kívül van valami közös a Lizában és az X-ben?

Szerintem az az igényesség, odafigyelés itt is megvan. A ritmus, a stílus, a műfaj teljesen más. Az érzelmek itt is nagyon fontosak, de szintén másként. Ami a humort illeti, hát csempésztünk kicsit a filmbe. Igen… De csak kicsit.

Mennyire lesz punk a film soundtrackje?

A filmben megszólal egy Exploited-szám, a Barmy Army, és egy dal a pécsi The Beanstől. Ezen kívül egy francia alternatív rockzenekar, a Waiting for the Royalties, a Kistehén, a Péterfy Bori Love Band, és Jónás Vera egy-egy száma fog elhangzani Csengery Dani nagyon erős kísérőzenéje mellett. Amúgy személyes kötődésem is van a punkhoz: gimnazista koromban elragadott a dolog pár évre. Ez nagyon régen volt, és akkor ez komolyabb lázadást jelentett volna egy másik rendszer ellen, ha mi is komolyabban vesszük, persze mi csak hallgattuk a zenét, elméleti zenekart alapítottunk, és ráfújtuk a dzsekinkre egy Exploited-feliratot. Vidék, Magyarország, 1984. Mondjuk minden idők legkedvencebb száma számomra azóta is a Guns of Brixton a Clashtől.

Adsz valamilyen kulcsot a cím megfejtéséhez?

A kiejtéséhez igen: „iksz”. Minden más kiderül a filmből.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.



Kapcsolódó