/

Cikkek

Az igazi mesterlövész: Elmer Bernstein

2016. július 22. · írta

A beskatulyázás olyan jelenség, melytől mindenki tart a filmművészetben a legnagyobb sztároktól kezdve az egyszerű filmzeneszerzőkig. Egy-egy életen át meghatározó szerep akár karrierje végéig kényszerpályára állíthat egy alkotót – Lugosi Béla például mindig Drakula maradt a közönség szemében, Carrie Fisher örökké Leia hercegnő lesz –, és ezekből a skatulyákból a legkiválóbb alakításokkal sem lehet kitörni.

// tanulmány  // film és zene

Pablo Trapero: El clan / A klán

2016. július 20. · írta

A legjobb történeteket még mindig az élet írja. Nincs ez másképp Pablo Trapero megtörtént eseményeket feldolgozó thrillerje esetében sem, amely fikció nélkül meséli el a 80-as évek hírhedt bűnöző családjának hátborzongató történetét. Trapero filmjéért megkapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt a 2015-ös velencei filmfesztiválon.

// kritika  // bűnügyi film, filmdráma

Roar Uthaug: Bølgen / The Wave

2016. július 19. · írta

A Bølgent a TIFF-ről „marasztalták” a hazai mozikban a forgalmazók, és nagyon helyesen tették. Az európai filmgyártásban a katasztrófafilm nem számít túl gyakran kultivált zsánernek, Roar Uthaug filmje azonban semmiben sem marad el a hasonló tengerentúli filmek legjavától, sőt némi – de tényleg csak némi – skandináv ízt is sikerült belecsempészni.

// kritika  // akciófilm, thriller

A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint?

2016. július 15. · írta

Látszólag mindenki elfogadja a Saul fia filmi holokausztreprezentációjának újszerűségét. Azt a tételt tehát, hogy Nemes Jeles László filmje képes volt ábrázolni azt, ami sokak szerint talán eleve „ábrázolhatatlan”. De miben is áll pontosan ez a rendhagyó esztétikai hajtóerő? És mit adhat hozzá Saul története a már létező holokausztnarratívákhoz? E problémafelvetéshez ad kitűnő támpontot Georges-Didi Huberman Túl a feketén című levélesszéje, illetve munkássága.

// recenzió  // kiadvány

David Yates: The Legend of Tarzan / Tarzan legendája

2016. július 12. · írta

A Tarzan legendája részéről akár tisztelendő is lenne, hogy nem a jól ismert, „hagyományos” Tarzan-történettel rukkol elő: a film a civilizációba szinte teljesen visszilleszkedett Greystoke-örökös, John Clayton története, Tarzan-alteregója csak flashbackekben és a fináléban bukkan fel. Csakhogy nem elég bátor ahhoz, hogy önmagában is koherens, eredeti történetet meséljen el, és ezzel saját Tarzan-univerzumot teremtsen, ehelyett egy steril kalandfilm-kivonatot kapunk, a Tarzan-márkanévvel ellátva.

// kritika  // kalandfilm, amerikai