Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

Korzikai torzika – Thierry de Peretti: Une vie violente

Thierry de Peretti második nagyjátékfilmjében a korzikai szeparatizmus múltjáról mesél. Nem csak a szülőföldje történelmének feldolgozása volt a célja, hanem az is, hogy megmutassa azt, hogy egy erős szándékú, ideológiailag elkötelezett közösség hogyan bomlik szét, válik öncélúvá és önmaga hatalmától megittasulttá.

Dehogyis Star Wars-utalás… – Jennifer Yuh Nelson: The Darkest Minds / Sötét elmék

Talán erőset mondok, de a kutyafáját! Hogy lehet az, hogy elég egy young adult-könyvszéria darálóján átgyúrni egy történetet, majd vászonra adaptálni úgy, hogy szinte egy az egyben ugyanazt a filmet kapjuk vissza, csak éppen bántóan egyszerű közhelymasszává silányítva egy réges-régi történetet – és ez ne minősüljön plágiumnak?

A kétéltűség megtapasztalása – Zurbó Dorottya: Könnyű leckék

A film megtekintése után azon gondolkoztam, hogy tudja-e az európai mozinéző más szemszögből nézni Zurbó Dorottya filmjét, mint a sajátjából? Mennyire tud ez a néző azonosulni a film főszereplőjével, a szomáliai menekült Kafiával? Hiszen már maga a név is mintha a kávébarna bőrszínre utalna az európai fül számára – holott ennek a hangzásbeli egybeesésnek nemigen lehettek tudatában az eredeti szomáliai névválasztáskor.

Micimackóból végérvényesen felnőttfilmes sztár lett – Marc Forster: Christopher Robin / Barátom, Róbert Gida

Egy éven belül immár másodszorra kerül olyan Micimackó-film a mozikba, amely csupán látszólag, vagy inkább csak a mögé pakolt marketing-kampány szerint szól az egész családnak. A tavalyi Viszlát, Christopher Robin után ugyanis a most premierező Barátom, Róbert Gida is egyértelműen a felnőtt közönséget célozza meg − vagy ha úgy tetszik: a felnőttekben mélyen elnyomott egykori gyerekeket.