/ /

Abszurd cikkek

Jurik Kristóf, Pálfi Szabolcs, M. Tóth Géza: Egy kupac kufli

2017. augusztus 20. · írta

Az Elhagyatott Réten lakik hét kufli, ezek a se nem kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics krumpliszerű lények, akikre nem használhatom a cuki jelzőt (mert Titusz megmondta Pofánkának, hogy a Réten ez szigorúan tilos). Viszont el kell mondanom, hogy rég láttam olyan 5-9 éveseknek szóló magyar animációs sorozatot és filmet, ahol ennyire szerethetőek lennének a karakterek, az egész sorozatot áthatja az önironikus humor, és szembemegy a történetek végén levonható nagy tanulságokkal.

// kritika  // animáció, magyar

Magyar százhúszak - Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

2016. november 25. · írta

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!

// kritika  // magyar 120-ak, vígjáték

Az ízlés filmológiája. Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. · írta

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

// tanulmány  // filmtörténet

Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről

2015. március 19. · írta

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről az emberi élet apró mozzanatain keresztül mutatja be, mennyire nevetségesen jelentéktelen, de abszurd módon vicces apró pontok vagyunk az Univerzumban, amikor nem vagyunk éppen gonoszak.

// kritika  // vígjáték, európai

Damián Szifrón: Relatos salvajes / Wild Tales / Eszeveszett mesék

2015. január 7. · írta

Kiskorom óta szeretem a békességet, sőt, sokak szerint konfliktuskerülő típus vagyok. Mégsem tudok szórakoztatóbb dolgot elképzelni, mint amikor Tom egy baltával üldözi azt a genyó kis Jerryt, aki persze végül úgyis mindig elgáncsolja a túlbuzgó macsekot. Nyilván ezért szerettem bele első látásra az Eszeveszett mesékbe is. Damián Szifrón szkeccsfilmje ugyanis nem más, mint Tom és Jerry felnőtteknek – veszettül szórakoztató és tempósan előadott történetfüzér a pillanatok alatt elszabaduló konfliktusokról. Nem éri meg kihagyni.

// kritika  // vígjáték, thriller