/ /

Adaptációk cikkek

Játsszunk orvosost!  – A videójáték-film problémáiról 1.

2013. augusztus 23. · írta

Mi a baj a videojáték-adaptációkkal? Mert valami gond van velük, ez tagadhatatlan. Nem született egyelőre olyan nagy számú játék-film, mint amennyi mondjuk a hasonlóan intermediális adaptációnak számító képregény-filmből, de ezen alkotások színvonala és sikere (legyen az kritikai vagy anyagi) arányaiban is messze alulmúlja Batmanékét. Valamiféle betegségben szenved a műfaj, amelyre egyelőre még nem találták meg a filmesek a gyógyszert. Következzen egy félig-meddig kronologikus diagnosztizálás!

// tanulmány  // játék

A filmekből készült videojátékok adaptációs lehetőségeiről

2013. augusztus 9. · írta

Míg a filmkritikusok a mai napig sírva-röhögve emlékeznek meg az egyes játékadaptációkról, addig a játékkritikusok pontosan ugyanígy viszonyulnak a filmből készült játékokhoz. Feltehetően abból kifolyólag, hogy a játékokból készült filmek sorra elvéreztek a kritikusok íróasztalán – és úgy általában véve borzalmas a megítélésük – a filmelméleti vizsgálódások nem tartják kutatásra érdemesnek a témát. A játékokat kutató tudomány (game studies) pedig a videojátékok inherens, önmagában álló mediális sajátosságaira koncentrál, mely kategóriába a játékok narratív aspektusai nem igazán férnek bele – lévén, hogy a játékok játékszerűségének nem feltétele a narrativitás. Azonban a játékkutatás és a filmtudományok által is felettébb gyorsan rövidre zárt adaptációprobléma a mai napig magában rejt némi paradox jelleget.

// tanulmány  // játék

Charles Dickens Karácsonyi énekének filmes adaptációi

2008. január 15. · írta

Hóhullás London szűk kis utcáin. Karácsony napja. A gyerekek játszanak, az emberek ajándékokat vásárolnak. Mindenhonnan csak úgy árad a karácsonyi hangulat. Ki gondolná, hogy egy ilyen szituációból el lehet jutni egy kísértethistóriáig? Charles Dickens rátalált az ideális útra. Olyan módon kovácsolta össze Karácsonyi ének című kisregényében a valóságot a fikcióval, a karácsonyt a szellemekkel, a szeretetet a zsugorisággal, hogy fantáziája ijesztő és egyben gyönyörű történetet eredményezett. Azonban még így is furcsa tapasztalnunk, hogy a világirodalom nagyszámú karácsonyi sztorija közül ez az egyedüli, amely több, mint másfél évszázadon keresztül lázba hozta a film- és színházrendezőket, és a mai napig visszatérő olvasmány, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is.

// tanulmány  // film és irodalom