/ /

András ferenc cikkek

András Ferenc: Dögkeselyű, 1982

2017. szeptember 2. · írta

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

// kritika  // magyar 120-ak, bűnügyi film

Mindenkinek igaza van – DVD-n András Ferenc A nagy generáció című filmje

2008. szeptember 3. · írta

Amerikában már javában dúl az általános háborúellenesség és a faji egyenjogúságért folytatott küzdelem, Cannes-ban Truffaut, Godard és társaik a függönyre kapaszkodva igyekeznek megakadályozni a vetítés megkezdését. Eközben a Metró klubban az Omega játszik a magyar beatnikeknek, néhányan pedig a Hegyeshalmon való átjutást tervezik, hamisított útlevéllel.

// recenzió  // kiadvány