/ /

Benicio del toro cikkek

Benicio Del Toro, Gaspar Noé et alii: 7 días en La Habana / Havanna, szeretlek

2012. szeptember 10. · írta

Jelenleg a városfilmek fékezett habzású utóéletének lehetünk szemtanúi olyan turisztikai reklámszkeccsek képében, mint a Párizst, vagy New Yorkot elcsöppenésig szerető félsikerek. Ezek a filmek csupán töredezett formájukban és témájukban hasonlíthatók össze Ruttmann alapművével (vagy esetleg az Ember felvevőgéppel és a Nizzáról jut eszembe egyes aspektusaival). Ezek a filmek – miként a Havanna, szeretlek – nem hiteles kordokumentumok, csak annak szeretnének látszani. Továbbá a Ruttmann által csúcsrajáratott objektivitás sem jellemzi őket, mely a mai napig sokkal jobban működő eszköz lenne egy-egy városimázs megalkotására, mint a turizmust és képeslapiságot felpiszkáló gyermeteg fikciók.

// kritika  // filmdráma

Steven Soderbergh: Che – Part One / Che – Az argentin

2009. június 18. · írta

„Én most kicsit elmegyek, maguk csak folytassák az ellenállást, míg visszajövök” – mondja a nagyképű, de gyáva helyőrségi parancsnok a beosztottjainak, Castro és Che seregeinek előrenyomulása láttán. Valami hasonlót mondhatott Soderbergh is a stábjának forgatás közben. És úgy tűnik, ezt ő sem gondolta komolyan: valahol a vágószobában kapcsolódhatott be újra a munkálatokba.

// kritika  // életrajzi, háborús

Cannes-összefoglaló

2008. május 30. · írta

Szinte hihetetlen, hogy már pár napja vége a fesztiválnak, és az még hihetetlenebb és szomorúbb látni, amikor a fesztiválpalota kezd elnéptelenedni. Múlt pénteken már bezárt a Market, és a sajtósok egy része is elszivárgott még a zárógála előtt. Egyedül annak nem kell sajnálkoznia, aki lemaradt a zárófilmről...

// beszámoló  // fesztivál

Susanne Bier: Things We Lost In The Fire / A tűz martaléka

2008. április 2. · írta

Az amerikai filmek optimisták. Hozzászoktunk, hogy ha kell, ha nem, happy end-re happy end-et halmoznak. Jobb esetben ezek a mosolygós végkifejletek hihetők. De Amerikának az sem gond, ha a végső felhőtlen boldogság valószínűtlen. A lényeg a néző elvárásainak kielégítése. A kedves mozibajáró nagy csokor vörös rózsára, közhelyes szerelemre vár, és meg is kapja.

// kritika  // romantikus

William Friedkin: The Hunted / Veszett vad

2003. szeptember 15. · írta

Azoknak a rendezőknek, akiktől láttam valami, nos nem föltétlenül jót, nekem tetszőt bár, hajlamos vagyok időnként elnézni ezt-azt. Így állok többek között William Friedkinnel is. Megnéztem A francia kapcsolatot, aztán az Ördögűzőt, és azóta mást se teszek, mint nézek elfele. Ám a legújabb Friedkin-opusz esetében nem tudtam, mit kezdeni ezzel az elnézéssel. Hacsak nem félrenézést értek alatta, de akkor meg minek beülni a moziba.

// kritika  // akciófilm