/ /

Bűn cikkek

Paolo és Vittorio Taviani: Cesare deve morire / Cézárnak meg kell halnia

2013. szeptember 4. · írta

A hatvanas évek filmes nagymesterei közül már kevesen vannak közöttünk. Akik még alkotnak, sokszor csak őszikéknek beillő ujjgyakorlattal jelzik: alkotni annyi, mint élni. Az ötven éve együtt dolgozó, nyolcvanon túl még mindig aktív Paolo és Vittorio Taviani testvérpárost is ide sorolhatnánk legutóbbi, meglehetősen giccses munkáik alapján (Pacsirtavár, 2007; Feltámadás, 2001). Legújabb mozijuk, a Caesarnak meg kell halnia a modernista filmek „közhelyeit” fogja egy marokra, de fel is akarja öltözteti azokat egy új köntösbe.

// kritika  // filmdráma

Steven Knight: Hummingbird / Kolibri-kód

2013. május 14. · írta

Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) és a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises) méltán üdvözített forgatókönyvírója végre-valahára – sok produceri passzolgatás és a finanszírozási akták ide-oda tologatása után – elkészíthette rendezői bemutatkozását. Ugyanakkor – már most érdemes visszavenni a lelkesedésből – igazán érdekes, hogy míg a két fent említett film forgatókönyve nem sok kivetnivalót hagy maga után, addig a Kolibri-kód üvölti magáról az elsőfilmes-jelleget.

// kritika  // akciófilm, thriller

Nuri Bilge Ceylan: Bir zamanlar Anadolu'da / Volt egyszer egy Anatólia

2012. április 16. · írta

Nuri Bilge Ceylan gyönyörű filmjeiben (Uzak / Messze, Ikimler / Éghajlatok) emberi állapotokat fotografált. A három majomban (Üç maymun, 2008) azonban váltott és a bűn ontológiája felé fordult. Legújabb cannes-i (megosztott) nagydíjas mozijában továbbszövi új témájának metafizikáját, bizonyítva, hogy az előbbi mozi egy új alkotói ciklus kezdete volt.

// kritika  // filmdráma, bűnügyi film

Elia Kazan: On the Waterfront / A rakparton, 1954

2011. április 1. · írta

Marlon Brando és Rod Steiger egy taxi hátsó ülésén. Motyogás, elharapott mondatok, vádlón összeparázsló tekintetek. Steiger – az idősebb fivér – tompán lehajtja a fejét. Brando arca fátyolos, szembogara tűhegynyire szűkül. Dühösen rázúdítja bátyjára kisiklott élete minden keserűségét, s a néző arcát szinte égeti a színészből elősugárzó fájdalom. A rakparton híres jelenete a „method acting” és az amerikai társadalmi realizmus tökéletes iskolapéldája.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma