/ /

Bűnügyi film cikkek

Gárdos Éva: Budapest Noir

2017. október 26. · írta

Kondor Vilmos sikerregénye – pontosabban „fekete szériájának” első sikerregénye – valósággal kiáltott a megfilmesítés után. A rejtőzködő író olyasmit tett le a magyar irodalom asztalára, ami egyrészt szinte teljesen hiányzott addig, másrészt írói megformáltságában is kellőképpen erős ahhoz, hogy „beszakítsa az asztalt”. A Gárdos Éva rendezte filmváltozatról ez nem kifejezetten mondható el, de hibái ellenére is korrekt módon felépített, izgalmas, élvezhető munka lett belőle.

// kritika  // bűnügyi film

Anca Damian: Perfect sănătos / Tökéletesen egészséges

2017. szeptember 16. · írta

Anca Damian legújabb műve nem bűnügyi film. Noha látszólag egy fiatalembernek az apja gyanús halála utáni nyomozását követi soron, valójában sokkal inkább szól a gyász szétziláló, elbizonytalanító voltáról, a személyiség illékony emlékekben megnyilatkozó megragadhatatlanságáról. Aki detektívmunkát vár a filmtől, inkább hagyja ki.

// kritika  // bűnügyi film, román

Taylor Sheridan: Wind River - Gyilkos nyomon

2017. szeptember 6. · írta

Mi történik, ha egy forgatókönyvíró a kezdeti sikerek után egyből rendező is akar lenni? A „sokat markol, keveset fog” fantázianevű gyakorlatot ezúttal bemutatja: az Oscar-jelölt Taylor Sheridan, asszisztál hozzá: Jeremy Renner, mint hó-cowboy, Elisabeth Olsen, mint zöldfülű FBI-ügynök, a wyomingi fagyos puszta és egy nagy-nagy adag jeges szívfájdalom.

// kritika  // thriller, bűnügyi film

András Ferenc: Dögkeselyű, 1982

2017. szeptember 2. · írta

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

// kritika  // magyar 120-ak, bűnügyi film