/ /

Cirkusz cikkek

Halász Glória: Mi ez a cirkusz?; Hajdu, Tóth-Ridovics, Gálovits, Kővári: Kanzoli; Nagy Viktor Oszkár: Székely derbi; Vargyasi Levente: Tehenesek; Ambrus Emese: Európa kis utcája

2017. október 3. · írták: , ,

Egy fogathajtó verseny székely módra, tejtermelő gazdák mindennapi küzdelmei a fennmaradásért, egy külföldről hazatérő színésznő, és egy peches rendezőasszisztens, akinek Erdély egy eldugott csücskéből kell filmszereplőt beszereznie egy nagyjátékfilmhez – négy dokumentumfilm a mai erdélyi valóságról. Az ötödik kilóg a sorból, pedig akár itthon is játszódhatna: egy artistatársulat tagjainak mindenütt küzdelmes és egyben csodálatos az élete. A négy filmben az a közös, hogy megtekinthetőek lesznek a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlén.

// ajánló  // dokumentumfilm

Darnell-McGrath-Vernon: Madagascar 3: Europe's Most Wanted / Madagaszkár 3.

2012. június 14. · írta

Méghogy a folytatások csak újabb bőrt húznak le az alapanyagról! A Madagaszkár sápatag első részéből semmi nem maradt volna, ha tovább kopasztják – itt a folytatások azért kellettek, hogy kikupálják az eredeti ballépést. Kész szerencse, hogy Hollywood reménytelen esetekkel is foglalkozik, ugyanis a Madagaszkár 3 már maradéktalanul szórakoztató, humoros és tanulságos – és még a 3D-t is ízlésesen használja.

// kritika  // animáció, kalandfilm

Álex de la Iglesia: Balada triste de trompeta / Egy őrült szerelem balladája

2011. július 8. · írta

Cseppet sem meglepő, hogy Álex de la Iglesia kapta a velencei filmfesztivál rendezői díját, már csak azért sem, mert Quentin Tarantino volt a zsűri elnöke. Balada triste de trompeta (lefordítva: Szomorú ballada trombitára) című filmjére ugyanis, akárcsak anno az Oldboyra, kis túlzással rá lehetne ragasztani a „tarantinósabb Tarantinónál” címkét, ám ez egyáltalán nem jelent epigonizmust: összetéveszthetetlenül spanyol alkotásról van szó.  

// kritika  // vígjáték

Danis Tanovic: Cirkus Columbia / Cirkusz Kolumbia

2011. július 5. · írta

„Mint Romeo és Júlia, csakhogy mindenki túlélte” – meséli szülei történetét Tanovic filmjének fiatal hőse. Viszont vannak dolgok, amikbe jobb, ha belehal az ember, s nem marad rá egy emlék, melyet eltörölni lehetetlen: így van ez a szerelemmel, és a háborúval is. Hogy a kettő mennyire (lehet) egyidejű – a kérdést lehet feszegetni, de annyi biztos, hogy egy adott ponton egyik feltételezi a másikat.

// kritika  // filmdráma, európai