/ /

Digitalizálás cikkek

Pandóra digitális szelencéje

2016. június 27.

A teljes filmgyártás átállt világszinten 35mm-es filmről CCD-kre, pixelekre és merevlemezekre. Súlyos filmtekercsek helyett a mozigépész egy kis dobozt és egy jelszót kap a forgalmazótól. A forgatáson pixeleket rögzítünk, a moziban 3D-trükköket és CGI-varázslatokat nézünk. A filmarchívumok digitális hordozóra mentik át gyúlékony szalagokra rögzített kincseiket, miközben egyúttal digitális módszerekkel restaurálják azokat. A filmes adattárolás is költözik pókhálós falak közül az internetre. Filmfesztiválok szervezői küzdenek meg jogi problémákkal, hogy egyre több vetítésük a világ távoli szegleteiből is követhető legyen.

// lista  // filmtörténet

David Bordwell: Pandora’s Digital Box: Films, Files, and the Future of the Movies

2016. június 26. · írta

Nemrég fejeződött be a teljes filmgyártás – a forgatástól a mozikig – digitális átállása, 35mm-es filmről CCD-kre, pixelekre és merevelemezekre. A kedves közönség javarésze semmit sem tudott (és most sem tud) a folyamatról. David Bordwell könyve nekik is szól, nemcsak filmesztétáknak és veterán mozibarátoknak.

// recenzió  // médiaoktatás, filmtörténet

Interjú dr. Nikolaus Wostryval, az osztrák filmarchívum műszaki igazgatójával

2016. június 7. · írták: ,

Nem túlzás azt állítani, hogy sokat köszönhetünk dr. Nikolaus Wostrynak: a fennmaradt magyar némafilmek egytizedét. Egész pontosan az osztrák archívum filmrestauráló csoportjának vezetőjeként ő azonosított néhány elveszettnek hitt magyar némafilmet a gyűjteményből (Vihar után, 1918, r. Sugár Pál; Rabmadár, r. Sugár Pál, 1929; A skorpió – részlet, r. Kertész Mihály, 1918; Az utolsó hajnal, r. Kertész Mihály, 1917; Dada, r. Damó Oszkár, 1919; Mikor a szőlő érik, r. Josef Stein, 1921). Az osztrák archívum kollekciójáról, egy újabb eltűnt osztrák vagy magyar film előbukkanásának esélyeiről, valamint a digitalizálás és a némafilmek viszonyáról beszélgettünk vele.

// interjú  // filmrestaurálás, filmtörténet

A zsebünkben hordott agyunk

2016. május 12. · írta

Testünk és szellemünk a 21. században már annyira az informatikához tapad, hogy egyre kevésbé tudjuk elképzelni nélküle az életünket. Zsebünkben ott lapul a világot jelentő internet és revolverként kapjuk elő, amikor egy-egy gyorsan megválaszolandó kérdéssel találjuk magunkat szemben. De vajon megbízhatunk abban, amit ott találunk? És kielégítő az, amit válaszként kapunk egy gyorskeresés eredményeként? Megszabadulhatunk végre a lakásunk négyzetmétereit elnyelő könyvtárunktól, lexikonjainktól és a szüleinktől örökölt kötetektől?

// körkép  // filmrestaurálás

Analóg és digitális között: filmvetítés és forgalmazás a DCP korában

2016. május 4. · írta

Több mint száz éven keresztül a filmeket celluloidról vetítették a mozikban: egy átlátszó, a szélein kilukasztott (perforált) műanyagszalagról, 4 perforációnyi „magas” képekkel. Első használata óta (1891-ben, Edison Kinetoszkópjában) a 35mm-es filmszalag lett a legelterjedtebb hordozó. Persze, közben megjelentek rajta a színek, meg a 4 perforáció közé szorított filmkép aránya is változott, meg később még a hangsáv is rákerült a szélére, de a működési elv ugyanaz maradt, így egy 1900-ból származó filmszalagot elvileg simán le lehetett játszani egy 2000-ben készített vetítőgéppel.

// tanulmány  // mozik, forgalmazás