/ /

Dokumentumfilm cikkek

Breier Ádám: Havanna, csak oda

2017. január 13. · írta

„Az én Magyarországom az más…” – summázza lemondóan a játékidő közel felénél Suskó Irén történészprofesszor hangja, miközben azt látjuk, hogy tejfehér lábszárain éppen átgázol egy pocsolyán a mutatványra türelmesen várakozó 1951-es viharkék Chevrolet Bel Air Deluxe taxi orra előtt, Havannában. Irén néni e szavakkal sem nem kormányellenes nézeteinek ad hangot, sem nem anarcho-libertarián-buddhista, pusztán csak kubai állampolgár, és az utóbbi ötven évben alig párszor látogatta meg szülőföldjét.

// kritika  // dokumentumfilm, magyar

Muhi András Pires: Magyar csapat – „…még 50 perc…”

2016. október 4. · írta

A magyar futballválogatott EB-selejtezős szereplése, majd helytállása a 2016-os franciaországi Európa Bajnokságon vitathatatlan diadalmenet, a belga meccs dacára is. A kiábrándító vereségek, apró döntetlenek, nem remélt győzelmek hullámvasútját nyilván az elmúlt évtizedek szánalmas szereplésének kontrasztjában értékeltük, nem csoda hát, hogy az a bizonyos öt meccs (a norvégok elleni kettő, majd az Ausztria, Izland és végül a Portugália elleni) akkora népnemzeti eufóriát robbantott. A csapat VB és EB-selejtezős menetelésének esetleges filmes elbeszélésbe foglalása lelkesítő sikertörténettel kecsegtetne, a porból-talpra-állós hollywoodi sportfilmek szellemében.

// kritika  // dokumentumfilm, sportfilm

Werner Herzog: Lo and Behold, Reveries of the Connected World

2016. szeptember 20. · írta

Témaválasztásától függetlenül számomra mindig egyetlen dolog tűnt fontosnak Herzog dokumentumfilmjeiben. Jó, tudom, rengeteg mindent kinyomozott, felkutatta Kitezh városát, bevonult a halálra ítéltek közé, de munkássága szempontjából mindez csak ürügy arra, hogy az emberi lélekhez akár egy miliméterrel is közelebb férkőzhessen. Ars poeticáját saját fogalmaival írja körül a legjobban, rengeteg interjúban hangsúlyozza, hogy az „eksztatikus igazságot” keresi, s ennek szócsöveként mindig a rögzített valóság realizmusa felett marad, míg egy gép lencséjén keresztül tekint a lélek mélyére.

// kritika  // dokumentumfilm

Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

2016. március 31. · írta

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

// kritika  // erdélyi műhely, dokumentumfilm

Erdélyi dokumentumfilmek a Filmhéten: Párhuzamos múlt; Székelyföldi betyárok; Az újjászületett Farkas utcai templom; Két székely; Tomi, Ervin és az iskola

2016. március 4. · írták: , , ,

A második Filmhét erdélyi kötődésű (dokumentum)filmekben sem szűkölködik, a paletta elég széles: a (nagyon) régmúlttól egész a jelenleg is zajló történetekig van itt minden.

// kritika  // dokumentumfilm, erdélyi műhely