/ /

Erdélyi dokumentumfilm cikkek

Halász Glória: Mi ez a cirkusz?; Hajdu, Tóth-Ridovics, Gálovits, Kővári: Kanzoli; Nagy Viktor Oszkár: Székely derbi; Vargyasi Levente: Tehenesek; Ambrus Emese: Európa kis utcája

2017. október 3. · írták: , ,

Egy fogathajtó verseny székely módra, tejtermelő gazdák mindennapi küzdelmei a fennmaradásért, egy külföldről hazatérő színésznő, és egy peches rendezőasszisztens, akinek Erdély egy eldugott csücskéből kell filmszereplőt beszereznie egy nagyjátékfilmhez – négy dokumentumfilm a mai erdélyi valóságról. Az ötödik kilóg a sorból, pedig akár itthon is játszódhatna: egy artistatársulat tagjainak mindenütt küzdelmes és egyben csodálatos az élete. A négy filmben az a közös, hogy megtekinthetőek lesznek a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlén.

// ajánló  // dokumentumfilm

Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

2016. március 31. · írta

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

// kritika  // erdélyi műhely, dokumentumfilm

„Ismerje meg minden kiránduló az igazi természetet" – Jeney Ádám filmoperatőr emlékezete

2008. december 23. · írta

A filmszakma iránt érdeklődők többsége valószínűleg nem tud róla, hogy a 40-es évek végén egy bukaresti székhelyű román filmstúdió, a Sahia létrehozásánál öt erdélyi fiatalember bábáskodott: Placsintár András, Horváth István, Szeler Ervin, Patakfalvi Ferenc és az operatőr Jeney Ádám, aki idén, november 18-án lett volna 80 éves – erről a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében emlékeztek meg nemrégiben.

// publicisztika  // portré

Lakatos Róbert: Csendország

2003. június 15. · írta

A sokszoros fesztiváldíjas dokumentumfilm közismert összefoglalója – „süketnéma kisfiú fotógéppel fedezi fel a világot” – mintha pont azt a hamis harmóniát sugallná, amely csakis a fogyatékosság átesztétizálása folytán születhetne meg. Véleményem szerint Lakatos Róbert filmje épp ezt igyekszik elkerülni.

// kritika  // dokumentumfilm