/ /

Erotika cikkek

Patrice Leconte: Rue des plaisirs / A vágyak utcája

2003. december 15. · írta

Lehet-e egy szerelmi háromszög tragikus történetét úgy filmre vinni, hogy másfél óra alatt a néző a sztori egyetlen szereplőjével se tudjon azonosulni? A válasz egyszerű: lehet, nézzük meg például A vágyak utcáját. A film a francia rendező, Patrice Leconte legújabb alkotása, amely a „Moulin Rouge”-nak nevezhető témát – a prostituáltak életét – mutatja be, ám ahogyan Baz Luhrmann musicaljének, úgy A vágyak utcájának a cím sejtetése és a témaválasztás ellenére sincs erotikus tartalma. A szerelmi háromszög a prostituáltak társadalmilag lenézett, de itt megérthetőként bemutatott világába helyeződik.

// kritika  // filmdráma, erotika

A celluloid királynői

2003. május 15. · írta

Ha egy nő az első találkozás után nem árulja el vezetéknevét, lehet titokzatos vagy tartózkodó. Ha egy nő keresztnevén mutatkozik be, lehet közvetlen vagy bizalmatlan. A moziműsor vagy a filmlexikon böngészésekor a filmcím az első találkozás néző és mű között, így a későbbi kellemetlen meglepetések elkerülése végett nem árt tisztában lenni a filmművészet címtani etikettjével. Egy filmcím lehet titokzatos, tartózkodó vagy bizalmatlan, de a néző nem.

// tanulmány  // filmtörténet, erotika

Film és feminizmus találkozása

2003. május 15. · írta

Egy pillanatra sem állítanám, hogy a filmek a valóság tükörképei, hanem egy adott valóságba, és ebben az esetben a valóságon egy adott történelmi és társadalmi kontextust értek, ágyazott történetek. Nem egy üres légtérben készülnek, ami azt jelenti, hogy magukon viselnek egyfajta ideológiai köpenyeget.

// tanulmány  // filmtörténet, erotika

Avagy a filmtörténet a femme fatale szerint

2003. május 15. · írta

A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.

// tanulmány  // filmtörténet, erotika

Némi noir érzékenység

2003. május 15. · írta

A bűnügyi filmek történeti változataként az 1940-es években hódító (amerikai) film noir hosszú utóéletet tudhat magáénak. Ám az, hogy napjaink művész-thrillerei is gyakran idézik a műfaj konvencióit, nemcsak azt jelzi, hogy a társadalmi nemek ütközése – mint bűnügyi téma – gyümölcsöző, hanem azt is, hogy a noir hölgyek (és urak) megelőzték a nemi emancipációs mozgalmakat.

// tanulmány  // filmtörténet, erotika

Julio Medem: Lucía y el sexo / Szex és Lucia

2002. október 15. · írta

Amikor spanyol filmről esik szó, mindig ugyanaz a négy név jut eszembe. Egyrészt azért, mert másokat kevéssé vagy egyáltalán nem ismerek. Másrészt pedig, ha láttam is ezt-azt ettől-attól (nyilván azokra gondolok itt, akiket kevéssé azért ismerek), időben valahogy elmosódnak ezek a képek, és akár egy mozivászon-palimpszeszten, előbukkannak alóluk az említett négyesfogat – Berlanga (A Klasszikus), Saura (A Nyelvújító), Medem (A Szimbolista) és Almodovár (A Poszt) – rengeteg-jelzős víziói. Ezúttal Julio Medem kerül a célkeresztbe annak kapcsán, hogy az ominózus palimpszeszten felderengett legújabb filmje, a Szex és Lucia.

// kritika  // erotika, filmdráma

Michael Haneke: A zongoratanárnő

2002. július 15. · írta

Míg a szexualitás ábrázolása az irodalomban és festészetben már rég nem számított tabunak, a film néhány emlékezetes alkotáson keresztül jut el szexuális ábrázolás és téma kettősségének elfogadtatásáig. Mély torok, Érzékek birodalma, Az utolsó tangó Párizsban, Csendes napok Clichyben, A zongoratanárnő.

// tanulmány  // filmtörténet, erotika