Téli alvók
· írta Tara O’Neill
Tél van. Mozdulatlanság és lebegőállapot egy bajor kisvárosban. Hegyek hordozta sorsszerűség – végzet. Mindent betemet a hó. Emberi sorsok fonódnak össze, észrevétlenül.
· írta Tara O’Neill
Tél van. Mozdulatlanság és lebegőállapot egy bajor kisvárosban. Hegyek hordozta sorsszerűség – végzet. Mindent betemet a hó. Emberi sorsok fonódnak össze, észrevétlenül.
· írta Dukay Nagy Ádám
A Filmszemle után – ahol is Szántai kollégával összefutottunk, antrénak ennyit, pardon – lehet, illő volna a magyar mustrán bemutatott új alkotásokról beszélnem, de ezt most, kérem, hagyjuk. Éjszaka van, késő van (háromnegyed egy), közeledek határidőm felé, s csak egy bontott palack rozém van cikkem mellé. De rendjén is van ez, nem panaszkodom; beosztom, beosztjuk – rendben? Nos, a lényegre! Mennyei szerelem címmel a kilencvenes évek közepén láttam először filmemet (1989-ben készült, ez talán fontos), mely, ha minden igaz, We never dance-ként található – ha igen; bízom nagyon – a tékákban. E lineárisan épített, s mondassék ki, irigylésre méltó könyv szálát érdemes e helyütt cölöpösíteni.
· írta Tandori Dezső
Henri Colpi filmjének – címét lásd címünkben – az 1950-es és 1960-as fordulóján komoly szakmai sikere volt, ám „sikerült” elkerülnie a közönség lelkesedését. Holott a téma közkeletű, az emlékezetvesztésből adódó már-már tragikus alaphelyzet, az emberközi reménytelenség (lélektől lélekig) példázása… Sok hasonlónak kikiáltott művet ismer a filmre figyelő mai (gondolkodó vagy kevésbé gondolkodó, inkább csak érzelmi állítottságú) ember.
· írta Vincze Teréz
Peter Greenaway 2002 késő tavaszán megnyílt kiállítása a budapesti Kortárs Művészetek Múzeumában, a MEO-ban, kellő izgalmat keltett a rendező ismerőinek táborában. A filmek birodalmával határos képzőművészeti tevékenységbe való bepillantás esélyéről van szó ugyanis. Azon a szerdai megnyitón magának a Mesternek a jelenléte is biztosnak tetszett, végül mégsem jött el. Vagy esetleg titokként rejtezett el a maga alkotta tér-képeken?
· írta Szőcs Géza
A legszebb nőnek, akit hősünk (és tudjuk, hogy ki bír versének hőse lenni) valaha is élőben vagy filmvásznon vagy képernyőn vagy fényképen vagy festményen látott, nem volt hozománya. Ő volt a hozomány nélküli lány.
· írta Gligor Erzsébet
Akik azt állítják, hogy csak fiúk képesek igazi, mély, életre szóló barátságot kötni, azok nem ismerik a Csapatot, vagyis minket, akik (túlzás nélkül) immár húsz éve hajótörés nélkül vitorlázunk a barátság csöppet sem szelíd tengerén.
· írta Szántai János
Adva van a tétel: a Buster Keaton-féle burleszk és az abszurd egy pontban találkozik. Jelen írás e tétel „bizonyításáról” szól, amúgy amatőr módra, hiszen nem mondhatom, hogy erős oldalam lenne a matematika, meg egyáltalán bármiféle bizonyítás. Ezért úgy gondoltam, segítségül hívok négy szellemet: három nagy B-ét (értsd, Buster, Bergson, Beckett), no meg a jómagamét, amely csak azért keveredett eme illusztris társaságba – még negyedik kerékként ugyan –, mert semmiképp sem szabadulhatok tőle (lásd alább).
// esszé // filmtörténet
· írta Lászlóffy Aladár
Nézem a mozit és okoskodom. Mert néha szándékon kívül és túl, mély dolgokkal okosít a látvány. Például magamról is csak utólag tudom meg, hogy akkor éltem, mégis még akkoriban, amikor a természet még annyira ismeretlen, hogy néha „természetfeletti” a minősége és besorolhatósága. Hogy is lesz, és mikor, hogy a földi lét felkészülten áll szembe – önmaga elért szintjének méltóságával és toleranciájával – mindennel szemben, azzal is, amit nem ért meg, nem fog fel azonnal, csak azt tudja már (maga)biztosan, hogy az lehet hozzá képest primitív vagy lehet okosabb, berezelni nem kell tőle.
· írta Dér András
Tavaszodik, a levegő virágillatot áraszt, kicsit hamiskásak ugyan a napsugarak, mert többet ígérnek, mint amennyi meleget valóban adnak, de sebaj, a fő, hogy mögöttünk a tél, előttünk az ígéretes újjászületés1.
· írta Demeter Szilárd
Az én filmem elég silány minőségű. Fekete-fehér, nyolcmilliméteresre forgatták, hang nélkül, persze, amikor klimpírozni akarok alája, az mindig balul sül el, úgyhogy most meg sem próbálom (mint ahogy a diafilmekhez is hűtlenné váltam, amikor a nyolcmilliméteres „csodáira” rátaláltam, úgy ez utóbbit is túlnőtték a videotékák). A párbeszédet (egy db. van benne) inkább feliratoznám, követve a némafilmek hagyományait. A főszereplő benne legyen Orrbelefütty, van már egy ilyen nevű novellahősöm, neki van ideje erre.
I. évfolyam, 3. szám, 2000. szeptember
Beszélgetés Vivi Drăgan Vasile operatőrrel. Nemek, nézők és szerepek - szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren. Filmiskola: az interjúkészítés rejtelmei. Beszélgetés Fonyó Gergely elsőfilmes rendezővel. A gladiátor, Fantázia 2000, Túl a felhőkön, Az érzékek borzadalma.
Új szereposztással visszatér eredeti írországi forgatási helyszínére egy félbe maradt hollywoodi film,...
2 órája
Filmtett – Erdélyi Filmes Portál
© 2008–2011 Filmtett Egyesület · Programozta a Weblap.ro · Dizájnolta Jánosi Andrea