/ /

Eva green cikkek

Tim Burton: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children / Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

2016. szeptember 29. · írta

Hiba lenne egy filmet a plakátja alapján előítéletekkel fogadni, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében mégis bevált, amit a kompozíció sugall: szép, de menthetetlenül unalmas tucatfantasy készült Ransom Riggs vászonra kívánkozó, lehetőségekkel teli könyvéből. Temethetjük Tim Burtont?

// kritika  // fantasy, amerikai

Robert Rodriguez, Frank Miller: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte

2014. augusztus 26. · írta

Robert Rodriguez váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: van bátorsága ellenállni a mai folytatásfilmek logikájának. A Sin City második része nem kísérli meg hatványra emelni a nagy előd erényeit, nem akar még nagyobb, még hangosabb, még látványosabb lenni. Megmarad hát stílusos, rendkívül szórakoztató neonoir kábulatnak – e minőségében pedig szinte tökéletes produkció. Csak nem remekmű.

// kritika  // thriller

David Mackenzie: Perfect Sense / Hétköznapi pár

2011. október 5. · írta

A nyolc évvel ezelőtt a Young Adammel nagy vihart kavaró David Mackenzie hollywoodi kalandja (Spread) után visszatért Skóciába, hogy pályakezdő remekműve sztárjával, a ragyogó Ewan McGregorral és a nem kevésbé attraktív Eva Greennel forgasson vírusfilmbe ágyazott melodrámát, de sajnos túl sokat bíz A-listás színészeinek ragyogására és a járvány alapötletére.

// kritika  // romantikus, filmdráma

Fliegauf Benedek: Womb – Méh

2011. április 7. · írta

Fliegauf Wombja többszörösen is továbblépést jelent a rendező életművében. Nemcsak azért, mert angol nyelven is képes volt jó dialógusokat működtetni és épkézláb forgatókönyvet létrehozni, hanem azért is, mert eredményesen cserélte fel az eddigi epizodikus elbeszélést komoly ívet bejáró sztorira.

// kritika  // sci-fi, filmdráma

Bernardo Bertolucci: The Dreamers / Álmodozók

2005. február 15. · írta

Bertolucci számára Párizs az idegenség, a szexualitás és sohasem a nosztalgia terepe. Még akkor sem, amikor '68-at idézi meg. Igazi filmes forradalmárként nem a múlt feletti sápadt nosztalgiázásra hív, ellenben történelmi tudatunk elhalványulni látszó lángját kívánja újraéleszteni, vagy ahogy egy interjúban nyilatkozta: „a mai fiatalok melankóliával tekintenek a jövőbe, emlékeztetni akarom őket arra az időre, amikor a jövő még egyértelműen pozitívnak tűnt".

// kritika  // európai, erotika