Evan Goldberg, Seth Rogen: This Is The End / Itt a vége Evan Goldberg, Seth Rogen: This Is The End / Itt a vége

Hahota a világ végén

Evan Goldberg, Seth Rogen: This Is The End / Itt a vége

ÉRTÉKELD A FILMET!
Itt a vége
Seth Rogen, Evan Goldberg
2013

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 10 (1)

10
(1)

Szerinted?

0

Amikor e sorok írója azt hitte már, hogy a Judd Apatow, Evan Goldberg, Adam Sandler és még vagy harminc hollywoodi nagyranőtt kamasz nevével védjegyzett humor kifulladóban van, s a tengerentúli gagyizmust a szigorú tekintetű gyártók rövid időn belül felnőtté avatják, a helyzet valóban elő is állt. Az álomgyári egészestés tréfalaborban gondos kezek kettéhasítottak egy alműfajt: az „elviselhetetlenül blőd altesti” és a „csintalan intellektusú altesti” poénvilág szub/alrétegeire.

Ezt a fajta humort „sophomoric”, azaz „tizedikes” mókának nevezi a mindenkori kritika, amivel vélhetően tüzelő középiskolások társalgási szokásaira utal. Fő stílusjegyei a derék és térd között található testfelület egyes porcikái és az ebből a fertályból alkalmasint távozó váladékok együttes és elválasztható, néha a szájjal is kapcsolatba hozható szövegkönyvi alkalmazása nyersen, avagy szójátékba csomagolt formában. Megvan a bája kétségkívül, ám a 2000-es évek elejétől számítva az egy kaptafára húzott produkciók arányának ugrásszerű növekedésével alaposan kigyengült a minőségi meghökkentésnek szánt vicces undormány ütőereje. A rajongók zöme egy idő után megelégelhette már nézni és hallani, amint ugyanazokból az arcokból ugyanazok a poénok távoznak, ezért  a gyártók néha nagy kaliberű színészekkel (pl. a Fockers-sorozat) avagy más műfaji keretekkel (sci-fi: Paul, Kertvárosi kommandó stb) próbáltak frissíteni. Az altesti verbalitás és gesztusvilág egyre lankadó erővel, de helyén maradt.

Kép az Itt a vége (This is the End) című filmből

Közben felnőtt egy színészgeneráció, amely bizonyos mértékig részt vett ebben a csendesen infantilis őrületben, sokan azóta komolyabb dolgok után néztek. Azok közül, akik továbbra is a sikamlós porondon állnak, a kanadai Seth Rogen neve márkajeggyé nőtte ki magát, s a körülötte zsongó írók, rendezők és színészek mondhatni alkotói műhelyt hoztak létre a zsánertöredék szellemiségében. Ezt a fajta infantilizmust gyerekágyi állapotából szinte már művészi szintre juttatták, s ez a fejlődés egybecseng a felnőtté válásukat minduntalan halasztgató húszasok és harmincasok egyre vaskosabb sorainak társadalmi jelenségével. Korábbi együttműködéseik során Rogen és az író Evan Goldberg eljátsza(o)tták már személyiségük valamennyi változatát, így hát idejét érkezettnek látták metakeretbe foglalni mindazt, amit az elmúlt évek során összehülyéskedtek. Leszerződtették korábbi munkatársaik egy részét, hozzácsaptak néhány új arcot, felturbózták az önreflexiót, agyonpakolták CGI-vel, és megszületett az Itt a vége.

Kép az Itt a vége (This is the End) című filmből

Szinte értelmetlen cselekményismertetésbe bonyolódni. Elégedjünk meg annyival, hogy ezúttal mindenki az, aki, illetve mindenki önmaga paródiája, az általános közeg pedig eszkatológiai, egész pontosan a bibliai apokalipszis pillanata érkezett el Hollywoodfalvára. Összesereglik tehát egy fedél alá James Franco, Seth Rogen, Jay Baruchel, Jonah Hill, Danny McBride és Craig Robinson, a sethrogeni miliőt benépesítő színészek, majd előbb négy fal között, később a felperzselt világvégi tájban néha összefogván, néha széthúzva felpoénkodják magukat a menyországba. Kivéve Jonah Hillt, őt a Rosemary gyermekét és az Ördögűzőt megidéző jelenetsor végén a pokolra küldik. Feltűnik továbbá Michael Cera, Rihanna, Emma Watson, Paul Rudd és mások, illetve egy orbitális csavarral Channing Tatum is. Két irányból, zseniális módon önironikus tehát az alaphelyzet: önmaga bőrében önnön maga alteregója mindenki, így hát a maguk által meghatározott zárt filmes univerzumban szabad folyást engedhetnek mindennemű korlátlan önreflexiónak, kinevethetik hivatásukat, beszólhatnak a sznoboknak, bármit elművelhetnek, miközben az egyre fenyegetőbb formában felbukkanó démonok elől menekülve egyfajta önfeláldozást, művészi értelemben vett önmegváltást is eljátszhatnak. Rogen és Goldberg, a nyilvánvaló, de elenyésző hiányosságok ellenére  kellemesen meglepő őstehetségről tesz tanúbizonyságot. Nem csupán a lazán megírt, és javarészt improvizációra építkező forgatókönyvvel művelnek csodákat, de első nekifutásból majdhogynem kiforrott rendezői atitűddel is jelentkeznek.

Kép az Itt a vége (This is the End) című filmből

Humorforrásaik saját szakmai és magánéletük korábbi stációi, ezen a téren kényelmesen keresztül-kasul utalhatnak bármire, jóllehet a munkásságukat kevésbé ismerő európai néző figyelme – amely hellyel-közzel irányult csupán az életműre –  néha talán elsiklik a vizuális vagy verbális lábjegyzet fölött. Ha azonban valaki lemarad a visszakapcsolásról, a poént kötelezően kiegészítő és képtelenségében röhejes csatolású altesti utalás mentesít a mélyrétegtől, legitimen csiklandozza nevetőszerveinket. Ettől természetesen kissé öncélúnak tűnhet az Itt a vége, de nem kell aggódni, teljes mértékben az is, olyannyira, hogy épp attól fergeteges. Saját maguk által létrehozott és önmulatásra szánt önlegendáikat, illetve belső vicceiket újabb szintre emelik ezáltal, korábban elsütött tréfáikhoz hozzácsapnak még vagy két fucknyi lélegzetvételt, egy mellékesen kibontakozó szóváltás során egyidejűleg szent áhítat és személyes tragédia tárgyává teszik a maszturbációt, józan ésszel alig felfogható stílusban, és nem riadnak vissza kínos popmítoszkák portalanításától sem (ez utóbbi kijelentésnek akkor lesz értelme, ha végigüljük a filmet).

Kép az Itt a vége (This is the End) című filmből

Miközben viszont arról győznek meg, hogy mindezt a lehető legsekélyebb, felszínesen gagyi móka kedvéért űzik, és mindannyian szellemileg korlátolt óriáscsecsemők, a csetlő-botló darabkák végül mégiscsak összeállnak egy minden pajzán vígjátéki trendet magába olvasztó és rajtuk túlmutató, röhögve kurjongatós, abszolút és győzedelmes bromedyvá.

Támogass egy kávé árával!
 

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

10 (1)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A megoldások könyve

    Színes filmdráma, vígjáték, 102 perc, 2023

    Rendező: Michel Gondry

  • Vaskarom

    Színes életrajzi, filmdráma, sportfilm, 130 perc, 2023

    Rendező: Sean Durkin

  • Vörös szobák

    Színes thriller, 118 perc, 2023

    Rendező: Pascal Plante

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung

  • Dűne: Második rész

    Színes akciófilm, filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 166 perc, 2024

    Rendező: Denis Villeneuve

  • Az űrhajós

    Színes filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 107 perc, 2024

    Rendező: Johan Renck

  • Most vagy soha!

    Színes akciófilm, történelmi, 135 perc, 2024

    Rendező: Lóth Balázs

  • Én vagyok a kapitány

    Színes filmdráma, kalandfilm, 121 perc, 2023

    Rendező: Matteo Garrone

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat

  • A megoldások könyve

    Színes filmdráma, vígjáték, 102 perc, 2023

    Rendező: Michel Gondry

  • Vaskarom

    Színes életrajzi, filmdráma, sportfilm, 130 perc, 2023

    Rendező: Sean Durkin

  • Vörös szobák

    Színes thriller, 118 perc, 2023

    Rendező: Pascal Plante

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung

  • Dűne: Második rész

    Színes akciófilm, filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 166 perc, 2024

    Rendező: Denis Villeneuve

  • Az űrhajós

    Színes filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 107 perc, 2024

    Rendező: Johan Renck

  • Most vagy soha!

    Színes akciófilm, történelmi, 135 perc, 2024

    Rendező: Lóth Balázs

  • Én vagyok a kapitány

    Színes filmdráma, kalandfilm, 121 perc, 2023

    Rendező: Matteo Garrone