/ /

Falu cikkek

Tudor Cristian Jurgiu: Câinele japonez

2013. október 24. · írta

Hazaérésről és hazatérésről szól a Japán kutya. A folyamatosan szélsőségeket csapkodó román újhullámtarajokról ezúttal csendesebb vizekre vezetik a nézőket: ezúttal csak árvízen, illetve annak következményein kell átevezni – természetesen a szereplőkkel együtt – egészen a hazai filmekből lassan már megszokott, pszeudo-katartikus végkifejletig.

// kritika  // filmdráma, román

Bogdan Dreyer: A Farewell to Fools / Condamnat la viaţă

2013. március 18. · írta

Két évvel ezelőtt mindenki izgatottan olvasta a román bulvársajtó címlapjait uraló hírt: „Gérard Depardieu és Harvey Keitel Segesváron forgat!”, keveset tudván a születendő filmről, melynek akkor még a címe sem volt végleges. A történet 2013 márciusában folytatódik: Bogdan Dreyer A Farewell to Fools című filmje immár a hazai mozivásznakon is nézhető, de a képzeletünkben ráruházott elvárások és mérce alapján: csalódás.

// kritika  // történelmi film, filmdráma

Faye Jackson: Strigoi

2011. január 6. · írta

Figyelem! A világ legegyszerűbb és legelrejtettebb román falva szörnyű atrocitásokat rejteget a néző elől. A helyszín neve Podoleni, ebbe a faluba hozta el a brit Faye Jackson rendezőnő történetének westernre, vámpírokra, és nem utolsósorban vígjátékra emlékeztető egyvelegét, amelyek egészen ízléses adagolásából egy helyes kis román, de mégis brit vámpírfilm jött létre. Állítani merem: külföldön ez mindegy. Viszont a romániai nézőknek lehet, hogy kicsit szomorú utóízet fog hagyni.

// kritika  // horror

René Clement: Jeux interdits / Tiltott játékok, 1952

2009. november 6. · írta

A második világháború utáni filmművészet legnagyobb hatású korszaka az olasz neorealizmus volt. Mai napig vita övezi azt, hogy melyek is az igazi „neorealista” alkotások, tény viszont, hogy de Sica, Visconti és Rossellini stílusa Európa összes nemzeti filmtörténetében hasonló hullámot indított el. Ennek ellenére a francia neorealizmus időszaka – kis túlzással – csupán egyetlen filmben testesült meg: René Clément Tiltott játékok című drámájában.

// kritika  // oscar-maraton, háborús

Marleen Gorris: Antonia, 1995

2009. augusztus 28. · írta

Antonia asszony azzal a gondolattal ébred egy reggel, hogy aznap meg fog halni: elég volt az életből, márpedig ő csak tudja, mikor elég az elég. Belenéz a tükörbe, fáradt mozdulattal feltűzi a haját, végiggondolja, népes kis családja hogyan fog viselkedni az ő utolsó pillanataiban – aztán nekivág élete utolsó napjának.

// kritika  // filmdráma

Yesim Ustaoglu: Pandora'nin kutusu / Pandora szelencéje

2009. augusztus 20. · írta

Habár a magas- és tömegkultúra mostanság nem éles szembenállásában, hanem többnyire produktív kölcsönhatásában kerül bemutatásra a midcult filmkészítésnek köszönhetően, az mégiscsak ironikus, amikor a kettő közötti hasonlóság a – gyakran jogtalanul – a tömegkultúrához asszociált egyszerűség és felszínesség lesz, az olyan filmeknek köszönhetően, mint például a Pandora szelencéje

// kritika  // filmdráma

Nagy Viktor Oszkár: Apaföld

2009. február 2. · írta

Az idei filmszemle jópár nagy- és kisjátékfilmje foglalkozik a társas kapcsolatokra épülő szeretet-viszontszeretet hiányával, lehetetlenségével. A legkülönfélébb alapszituációk és élethelyzetek – prostituált és kitartottja, nevelőnő és intézetis lány, házasságszédelgő fiatalember és lesérült balerina stb. – kivesézése után az Apaföldben apa és fiú viszonya kerül terítékre.

// kritika  // magyar

Keményffy Tamás: Mázli

2009. február 1. · írta

Magyarország megirigyelte a Balkánt a maga naturalista faluábrázolásáért, megunta, hogy állandóan Erdélybe kell kiruccanni, ha az ember használható rurális díszletet, miliőt és feelinget akar (még akkor is, ha néha a saját, nyafogó színészei lakják be ezt a teret) és elkészítettek egy kusturicás babérokra törő, menzeles nosztalgiájú filmet, ami önmagában nagyon dicséretes dolog, még akkor is, ha az eredmény felemás.

// kritika  // magyar, vígjáték