Folytatódik az infiniTIFF, újból lesz Carte Blanche retró-béfilmes, valamint Film Food gasztrofilmes szekció. Szabó István viszont nem jön el.
Mivel az idei TIFF is pár nappal korábban van (a szervezők szerint leginkább a Cannes-i Fesztivál programja befolyásolja a dátumot), a hagyományos sajtótájékoztatót is korábban tartották. Tudor Giurgiu fesztiváligazgató, Mihai Chirilov művészeti igazgató, valamint Cristian Hordilă fesztiválmenedzser alig győztek beszámolni a temérdek filmről, koncertről, rendezvényről és egyéb újdonságról – idén sem lesz egyszerű válogatni a TIFF-programok között.
Idén 227 alkotást vetítenek le május 25 és június 3 között, ebből 178 nagyjátékfilm és 49 rövidfilm, mindösszesen 58 országból – ezek közül egy olyan ország (Koszovó) is debütál idén gyártóként, amelynek bizonyos államok, többek között épp Románia nem ismeri el a függetlenségét. Sajnálattal jelentették be, hogy két központi fesztiválhelyszín is kiesik az idén: a Művész / Arta mozi restaurálási munkálatai még nem fejeződtek be (ez azért is szomorú, mert a közelmúltig az „Árta” volt az egyetlen fesztiválmozi, amelynek még megvoltak a régi, 35mm-es vetítőgépei), a Győzelem / Victoria emeletén található ún. Hadsereg Háza (Cercul Militar) felújítása viszont csak most kezdődik. Állandósuló helyszín viszont a régi Uránia mozi mozitlanított, aztán tavaly újramoziasított terme, valamint az Urániától nem messze található H33 nevű közösségi hely (ahová a Carte Blanche szekciót „száműzik”: az idén a cseh Shockproof fesztivállal karöltve mutatnak be „ízléstelen” műfaji filmeket, a nézőket interaktivitásra buzdítva), illetve a ClujHub, ahová az infiniTIFF virtuálisvalóság-műhelye költözik (itt nemcsak filmeket, azaz VR-élményeket vetítenek, hanem egy konferenciát is szerveznek az új történetmesélési technológiák apropóján).
Az idei legrangosabb díszmeghívott az életműdíjat átvevő Fanny Ardant, aki előreláthatóan május 31.-én érkezik Kolozsvárra, és mind a négy filmje vetítésén részt vesz – ezek közül kettőben színészként brillírozik, kettőnek meg rendezője. Így aztán megnézhetjük Truffaut utolsó filmjét, a Végre vasárnap!-ot (Vivement Dimanche, 1983), amiben Ardant Jean-Louis Trintignant-nal együtt látható, a színésznő legutolsó, Lola Pater című filmjét (r. Nadir Moknéche, 2017), amiben egy transszexuálist alakít. A TIFF-en már vetítették a román koprodukcióban készült, Háromszéken is forgatott Hamu és vért (Cendres et sang, 2009) – szintén Ardant jegyzi rendezőként a tavalyelőtti Sztálin kanapéja (Le divan de Staline), amiben a címszereplőt Gérard Depardieu alakítja, egyébként az ő meglepetésszerű felbukkanásáról sem mondtak le a szervezők, Ardant-t kísérné el Kolozsvárra. Szintén életműdíjat kap Széles Anna, aki a román és a magyar filmtörténetnek egyaránt része, Kolozsvárra pedig konkrétan hazatér: 1989-ig az Állami Magyar Színház színésznője volt. Tőle a Gaudeamus Igitur című, a hatvanas években, Kolozsváron forgatott „érettségi”-drámát, valamint a román filmtörténet egyik legfontosabb filmjét, a Cannes-i nagydíjas Akasztottak erdejét lehet megnézni. Kiválósági díjat Dan Nuțu színész kap, akitől a A homokdűnéken túl (Dincolo de nisipuri, 1973) című Radu Gabrea-klasszikust lehet majd megnézni az idei TIFF-en.
Ha nem lenne elég magyar életűdíjasból, akkor a 3x3-as szekció Szabó István és Mészáros Márta előtt tiszteleg (a szekció harmadik rendezője az izraeli Assi Dayan), tőlük az Apát, a Mephistót és a Redl ezredest, valamint a friss Aurora Borealist, a Napló gyermekeimnek-et és az Örökbefogadást vetítik. Mészáros maga is eljön a TIFF-re, Szabó István viszont egészségügyi problémák miatt mégsem lesz itt. És ha már magyar filmekről esett szó, íme a hagyományosan szerdára szervezett Magyar Nap többi filmje: A hentes, a kurva és a félszemű, Budapest Noir, 1945, Férfikor, Genezis, az egész pedig két friss dokumentumfilmmel, az Ultrával és a Granny Projecttel egészül ki – nagyrészüket az alkotók is elkísérik majd a fesztiválra. Egyébként természetesen idén is lesz Tízen a filmért program, ahol film felé kacsingató fiatal színházi színészeket válogatnak ki – az erdélyi színházakból ezúttal a kolozsvári Imre Éva, valamint a marosvásárhelyi Ciugulitu Csaba került be a szelekcióba.
Mint a plakátról, a szpotból és a közleményekből ismeretes, az idei TIFF Bergman-emlékfesztivál is, a száz éve született svéd rendezőóriástól hét filmet vetítenek (Fanny és Alexander / Fanny och Alexander, Egy nyár Mónikával / Sommaren med Monika, A nap vége / Smultronstället, A hetedik pecsét / Det sjunde inseglet, Persona, Őszi szonáta / Höstsonaten, valamint a Saraband), plusz egy életéről és művészetéről szóló doksit, a Bergman Islandot. Nemcsak Bergman százéves ám az idén, hanem a nagy román egyesülés is: a TIFF erre az alkalomra is készült komolyanvehetőbb, illetve ironikusabb alkotásokkal a Románia 100 című szekció keretén belül. S ha már retró, az idei meghívott országok egyike már nem is létezik: főleg időseket várnak (de persze nemcsak) a grandiózusra tervezett Szovjet emlékek (Amintiri din URSS / Back in the USSR) szekcióba. A másik meghívott ország Bulgária lesz.
Különleges vetítésekből idén sem lesz hiány. Megnézhetjük Bonchidán Hitchcock (egyik) első , még néma filmjét, az 1925-ös A gyönyörök kertjét (The Pleasure Garden), amit a TIFF-alumnus kolozsvári Notes & Ties zenekar kísér majd. Ugyanitt lehet megnézni premierként a Kolozsváron és Tordán is forgatott Sion Szono-filmet, a Tokyo Vampire Hotelt, de horror-tematikájú buli is lesz a kastélynál. Szintén élőzenés kísér(t)ettel lehet megnéni az Operaház fantomját 1924-ből, valamint Harold Lloyd egyik legszebb filmjét, az 1923-as Felhőkarcoló szerelmet (Safety Last!). Mindkettő alá Samuel Liégeon improvizál orgonán, előbbit a piaristák templomában lehet elkapni. A többi koncertről és buliról a fesztivál honlapján lehet tájékozódni.
Embert próbáló filmekben az idén sem lesz hiány, Chirilovék hosszasan beszéltek az idei berlini fődíjas Nu mă atinge-mă-ről (Touch Me Not), amit országos premierben lehet megnézni a TIFF-en. Nemcsak efféle országos, hanem világpremierek is lesznek a Román Film Napjain és a versenyben – a már moziban „lefutott” alkotások mellett, mint a Pororoca, Meda, vagy az Un pas în urma serafimilor, az idén különösen erősnek tűnik a mezőny, a szervezők most már „új újhullámról” beszélnek. Amint azt már bejelentették, a nyitófilm a libanoni Foxtrot lesz (amit majd rendes mozis forgalmazásban is meg lehet nézni a fesztivál után), a zárófilm pedig Besson filmje, a Nagy kékség. És hát természetesen temérdek felfedezni való alkotás, amiről ahogyan eddig is, idén szintén megpróbálunk minél gyorsabban reagálva, minél naprakészebben, percről percre beszámolni. Uszkve tizenhét nap múlva.
