/ /

Film és képzőművészet cikkek

Marlene Dietrich kiállítás – Kolozsvár 2006. június 8–18.

2006. szeptember 15. · írta

Königer Miklós 1943-ban Budapesten született. A hatvanas évek elején Regős Pálnál pantomimet tanult, majd tagja lett a Commedia XX együttesnek. 1979 óta Berlinben él, filmforgatókönyveket ír, illetve filmeket rendez. 1986-tól a Táncművészet című folyóirat szakírója. Filmet rendezett Illúzió piros esernyővel (1990) és Haláltánc (1992) címmel. Gazdag filmtörténeti magángyűjtemény tulajdonosa, mely közel harminc éves munka eredménye. A neves berlini műgyűjtő, Werner Mohr és a Königer Miklós magánkollekciójából Marlene Dietrich életét, sztárságát és emberi arcát bemutató tíz napos kiállítás nyílt június 8-án a kolozsvári Tranzit Házban. Itt kerestük fel őt.

// interjú  // film és képzőművészet

Ízelítő a lengyel filmplakát nagyjainak munkásságából

2006. június 15. · írta

„Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré. Anélkül hogy valódi hivatását elejtené, a festészet minden eddigi értékét magába hordhatja,sőt bármely művészien készített képnél könnyebben gyarapíthatja új értékekkel.” (Kassák Lajos, 1916)

// tanulmány  // film és képzőművészet

A filmplakát retorikájáról

2006. június 15. · írta

A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.

// tanulmány  // film és képzőművészet

„Ideális” sztereotípiák a plakáton

2006. június 15. · írta

„Gondolkoztál-e már ma?” Persze, hogy ez a csúnya felirat agresszíven arcba mászik, de még mindig sokkal korrektebb, mint az, amelyik agyba-főbe leszőkézi a nők jelentős hányadát. Vagy amelyik leniggerezi-lecsókázza a csóró melóst. Nem muszáj túlságosan kimondani, hogy te szőke/néger vagy! Elegendő vizuálisan megmutogatni, és erre a kártyára rájátszani. Márpedig az ilyen jellegű kártyajárások gyakoriak a filmiparban.

// tanulmány  // film és képzőművészet

A mai magyar filmplakát

2006. június 15. · írta

A legutóbbi magyar filmszemlén immár harmadik alkalommal rendezték meg a magyar tervezésű plakátok tárlatát. Ez a tény határozottam jelzi, hogy a plakátnak izgalmas mezsgyén kell lavíroznia: egyrészt szerves részt vállal a filmből, az eladhatóságot szolgálva, másrészt önálló alkotásként is meg kell állnia a helyét, megállítva az utcán a mindenkori (potenciális) nézőt.

// tanulmány  // film és képzőművészet, magyar

Nemzetközi Filmvásár, Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemle, 2002. október 1–6.

2002. november 15. · írta

A Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemle egy sor filmes esemény megszervezésére szolgáltatott okot az idén. A Magyarországon először hazai produkciókat is reklámozó Filmvásár, és a szintén először itt megtartott FIPRESCI konferencia, valamint az Európai Unió Media Plus programjának tájékoztatója köré gasztronómiai, bor- és folk zenei fesztivál is szerveződött (felléptek többek közt az Ethnokor, Csík, Triton, Chalaban, Anselmo, Makám együttesek), autentikus protokoll-hátteret biztosítva a nemzetközi léptékű eseménysorozatnak.

// beszámoló  // fesztivál, film és képzőművészet

A kubizmus megvalósulási lehetőségei Peter Greenaway Számokba fojtva és Zoo című filmjének néhány beállításában.

2001. szeptember 15. · írta

Festészeti intertextusokról, egyáltalán bármiféle társművészeti kapcsolódási pontról beszélni Peter Greenaway filmjei kapcsán nyilvánvaló dolognak tűnik. Éppen ezért nem lenne kívánatos bővíteni a meglévő katalógusok rendszerét egy továbbival, nevezetesen azon festmények katalógusával, melyek „Greenaway filmjeiben megjelennek”. Puszta filológiai bravúron túlmenő módszereket kellene tehát találnunk ahhoz, hogy festészet és film sokat vitatott témájához új szempontokkal szolgálhassunk. Annál is inkább, mert a Greenaway filmekben idézett festmények sokszor oly módon íródnak tovább, használódnak fel, hogy már nem is minden esetben egy-egy kép pandanját, hanem annak csupán reminiszcenciáját véljük tetten érni.

// tanulmány  // film és képzőművészet