/ /

Film és képzőművészet cikkek

Forgatáson életre kelt festmények – Esettanulmány: Jean-Luc Godard: Passiójáték

2017. szeptember 3. · írta

„Delacroix úgy kezdte, hogy harcosokat, aztán szenteket festett; ezekről áttért a szerelmesekre, majd a tigrisekre. Élete végén virágokat festegetett” – olvassa Jean-Luc Godard Passiójátékának (Passion, 1982) egyik szereplője. A következő snitt egy melegházat mutat (ahol a premier plánt elárasztják a virágok), és két szerelmest látunk (Hanna Schygulla és Michel Piccoli) egy eléggé szokványos családi perpatvar kellős közepén. Egyetlen vágás történt, de az világossá tette, miben kell keresnünk e film művészi szándékait: nem a bonyodalomban, hanem a rendező eszköztárában.

// tanulmány  // film és képzőművészet

Az amerikai tájfestészet és tájképfilm

2017. augusztus 4. · írta

Az 1812-es brit–amerikai háború több szempontból is sorsdöntőnek bizonyult az Egyesült Államok jövőjére nézve. A második függetlenségi háborúnak is nevezett konfliktus lezárása nemcsak az USA növekvő gazdasági függetlenségének kezdetét eredményezte, de az amerikai nacionalizmus mai formájának kialakulásában is jelentős szerepet játszott. Utóbbit segítették elő nagyban a 19. század első felében megjelenő művészeti alkotások, melyek készítői már nem pusztán európai kortársaik imitálására törekedtek, hanem tipikusan amerikai témák sajátos stílusban való feldolgozását hirdették – ilyenek voltak többek között Whitman versei, Emerson és Thoreau írásai, valamint Thomas Cole és követőinek festményei.

// tanulmány  // film és képzőművészet

Filmre vett festmények  – Esettanulmányok: Girl with a Pearl Earring / Leány gyöngy fülbevalóval ; Nightwatching / Éjjeli őrjárat; The Mill and the Cross / Malom és kereszt

2017. augusztus 1. · írta

Számtalan nevezetes és kevéssé ismert festészeti alkotással találkozunk a filmekben, legyen az egy szappanopera impozáns villájának berendezése, egy bűnügyi történet mozgatórugója, vagy egy életrajzi film kelléke. Azon túl, hogy a festmények a tárgyi környezet részét képezik, a filmbe ékelődő műalkotások valamilyen szubjektív belső tartalomra vagy többletjelentésre is felhívhatják a figyelmet. Emellett a filmben megjelenő festmények a történetmondásban is fontos szerepet tölthetnek be, előrelendíthetik az elbeszélést, vagy éppen ellenkezőleg, megtörhetik a narráció folytonosságát.1

// tanulmány  // film és képzőművészet

Festmények a vásznon

2017. július 24. · írta

Egy esszében, de még egy lexikonban sem lehetne felsorolni mindazt a festészetből merített inspirációt, ami a mozgókép megjelenése óta visszaköszönt a nagyvásznon. A példák kimeríthetetlennek tűnő tárházából álljon itt most néhány a teljesség igénye nélkül, illusztrálva a két művészeti ág megannyi összefonódását.

// tanulmány  // film és képzőművészet

Marco Del Fiol: The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil / A távolság, ami összeköt

2017. május 4. · írta

Sajátos dokumentarista műfaj jött létre a sztárművészek mindennapjainak, illetve munkamódszerének a bemutatására, amely részben az alany igényét elégíti ki, másrészt pedig közönségük más médiumon keresztül való megszólítását teszi lehetővé, egy új közönségréteget is megcélozva, amelynek része a sokszor felfokozott exhibicionizmus is.

// kritika  // dokumentumfilm, film és képzőművészet

Marlene Dietrich kiállítás – Kolozsvár 2006. június 8–18.

2006. szeptember 15. · írta

Königer Miklós 1943-ban Budapesten született. A hatvanas évek elején Regős Pálnál pantomimet tanult, majd tagja lett a Commedia XX együttesnek. 1979 óta Berlinben él, filmforgatókönyveket ír, illetve filmeket rendez. 1986-tól a Táncművészet című folyóirat szakírója. Filmet rendezett Illúzió piros esernyővel (1990) és Haláltánc (1992) címmel. Gazdag filmtörténeti magángyűjtemény tulajdonosa, mely közel harminc éves munka eredménye. A neves berlini műgyűjtő, Werner Mohr és a Königer Miklós magánkollekciójából Marlene Dietrich életét, sztárságát és emberi arcát bemutató tíz napos kiállítás nyílt június 8-án a kolozsvári Tranzit Házban. Itt kerestük fel őt.

// interjú  // film és képzőművészet

Ízelítő a lengyel filmplakát nagyjainak munkásságából

2006. június 15. · írta

„Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré. Anélkül hogy valódi hivatását elejtené, a festészet minden eddigi értékét magába hordhatja,sőt bármely művészien készített képnél könnyebben gyarapíthatja új értékekkel.” (Kassák Lajos, 1916)

// tanulmány  // film és képzőművészet

A filmplakát retorikájáról

2006. június 15. · írta

A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.

// tanulmány  // film és képzőművészet