/ /

Filmdráma cikkek

Gabriel Sandu: Un pas în urma serafimilor

2017. szeptember 26. · írta

„Ha tudsz valamit, ne mondd el. Ha elmondod, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne lepődj meg.” Daniel Sandu debütfilmjéből megtanulhatunk (a történet szemszögéből) néhány, a fentihez hasonló alapigazságot, arról hogy miként lehet tiniként egy korrupt rendszerben létezni. Többek között azt, hogy senkiben sem szabad megbízni, milyen mimikával lehet hitelesen hazudni és milyen lehetőségeink vannak arra, hogy átverjük a rendszert.

// kritika  // román, filmdráma

Stephen Frears: Victoria and Abdul / Viktória királynő és Abdul

2017. szeptember 20. · írta

A királynő hortyogva alszik el a tiszteletére szervezett ebéden, majd minden sápítozás ellenére inkább a huncut tekintetű indiai szolgával beszélget mangókról. Egy lagymatag vígjáték és a brit arisztokrácia szatírája is lehetne – ám a mindezt földbe döngölő dráma emlékeztet arra, hogy ez a valóság.

// kritika  // történelmi film, filmdráma

Pablo Larraín: Neruda

2017. augusztus 30. · írta

Történelmi szereplőkről életrajzi filmet készíteni rizikós dolog, az ilyesfajta filmek sokszor abba a hibába esnek, hogy túlságosan ragaszkodnak a saját maguk által gondolt mondanivalójukhoz, és teszik mindezt adott történelmi személy valós életrajzának a kárára (pl. Oliver Stone szinte bármelyik biopicje, de leginkább a Nixon), és legtöbbször ömlengős, saját fontosságában arrogánsan magabiztos, háromórás eposzok születnek belőlük.

// kritika  // életrajzi, filmdráma

Roger Deutsch: The Boy on the Train / Fiú a vonaton

2017. augusztus 23. · írta

Csaknem két éve készült egy nagyszerű HBO-s dokumentumfilm a budapesti Gyermekvasútról Reményvasút címmel, mely korántsem a kommunizmus idejében még Úttörővasút néven futó intézmény történetét, hanem az ott dolgozó gyerekek egyikének nehéz életkörülményeit mutatta be, a vasutasmunkát pedig egyfajta, valóságtól elzárt menedékként ábrázolta. A Fiú a vonaton című dokumentarista elemekkel dolgozó játékfilm egyrészt ennek a menedéknek az elvesztéséről szól, másrészt kíméletlenül boncolgatja a kérdést: köteles-e egy dokumentumfilmes százszázalékos mértékben valósághűen vászonra vinni a választott témát?

// kritika  // filmdráma, vígjáték