/ /

Filmdráma cikkek

Nanni Moretti: A fiú szobája / La stanza del figlio

2001. augusztus 15. · írta

Kockázatok és mellékhatások nélküli, a biztonsági zónát mindig fegyelmezetten betartó, kimért, kiszámított film lett az 54. Cannes-i fesztivál nagy nyertese. Nanni Moretti alkotása az utóbbi évek legelőreláthatóbb aranypálmáját kapta, a Libération, a legnívósabb filmkritikákat közlő francia napilap mar két nappal a díjkiosztás előtt hibátlanul bemondta a fődíjat és a színészi teljesítményüket díjazottak nevét.

// kritika  // filmdráma

Stephen Daldry: Billy Elliot

2001. április 15. · írta

Stephen Daldry Billy Elliot című filmjét legkönnyebben a balettcipőkkel kapcsolatos képzettársításokkal lehetne összefoglalni, ugyanis a fehér cipők a filmben több jelentéssel is bírnak. Először is, aki balettcipőt húz a lábára, annak táncolnia is kell. Másodszor, a fiúk ritkábban szánják el magukat a balettcipő felhúzására, mint a lányok. Harmadszor pedig, ha ezt mégis megteszik, akkor számolniuk kell azzal, hogy ezzel nem fognak rögtön és mindenhol osztatlan elismerést aratni. Továbbá annak, aki balettcipőt húz – és ezt komolyan is gondolja – kitartást, önfegyelmet és sok-sok munkát is magára kell öltenie. És ha mindezt megtette, akkor számolnia kell azzal is, hogy a táncos élete olyan sajátos életformát követel meg, amelyre csak azok képesek, akik igazán hisznek a tánc erejében.

// kritika  // filmdráma

Gus van Sant: Finding Forrester / Fedezd fel Forrestert!

2001. április 15. · írta

Nem túl távoli, s ezért talán idejekorán előhívott emlékeket idéz a Fedezd fel Forrestert! Elsősorban a közkedvelt Holt költők társasága, másodsorban a Forrestert is jegyző Gus Van Sant előző, Oscar-díjjal minősített filmje, a Good Will Hunting ködlik fel a dörzsölt mozibajáró emlékezetében. A függetlenként indult Van Sant (lásd Drugstore Cowboy) a már említett Good Will Huntinggal elnyerte a stúdiók művészi szempontból életveszélyes bizalmát, s úgy tűnik hosszú távú munkakapcsolat köttetett munkáltató és munkavégző között, melynek első gyümölcse a Fedezd fel Forrestert!

// kritika  // filmdráma

Patrice Leconte: La veuve de Saint-Pierre / A sziget foglya

2001. április 14. · írta

Nem tudom, minek lehetne nevezni Patrice Leconte legújabb opuszát. Újabb kiáltvány a halálbüntetés ellen? Dosztojevszkiji ihletésű morális játszma? Jellegzetes ködben-árnyékban úszó melodráma à la France, némi angol beteges beütéssel? Nos, úgy gondolom, a három verzió többé-kevésbé harmonikus keverékéből áll össze a Saint Pierre-i nyaktiló története.

// kritika  // filmdráma

Shinji Aoyama: Yurîka / Eureka

2001. március 15. · írta

Léteznek olyan filmek, amelyek megkérdőjelezik jól bevált filmnézési „technikáinkat”. Olyanfajta érzékenységet és közeledést igényelnek, amelyre egyébként igen ritkán lehet szükségünk, ezért ezt nem tudjuk minden alkalommal aktiválni. Shinji Aoyama különleges mozival ajándékozott meg, a szépiatechnikával készült Euréka három és fél órát tart. Néhány kép után újra el kell helyezkednünk a székben, klasszikus hozzáállásunkat fel kell adnunk, odafigyelésünket át kell értelmeznünk.

// kritika  // filmdráma

Robert Zemeckis: Cast Away / Számkivetett

2001. február 15. · írta

Tom Hanks szerepet álmodott magának: repülőgép-szerencsétlenség túlélőjeként látta magát, majd egy civilizációtól elvágott talpalatnyi szigetdarab egyetlen kényszerű lakójaként tűnt fel az álom folytatásában. Miután felébredt és egy jó nagyot nyújtózott, tekintete a vitrinben feszítő két aranyszoborra esett. Ebben a pillanatban rémleni kezdett, hogy ő valójában nem más, mint a világ legjobban kereső és legbefolyásosabb színésze, Spielberg puszipajtása (kell-e ennél több?), s mint ilyen még az álmait is komolyan veheti. És mit ad Isten, olyannyira komolyan is vette, hogy film lett a dologból. Na persze, a nagy álom érdekében még neki is áldoznia kellett, ami ez esetben fizikuma látványos átformálását jelentette. (Hízni és fogyni - ámulatot parancsoló színészi teljesítmény Hollywoodban).

// kritika  // filmdráma

Stanley Kubrick: Eyes Wide Shut / Tágra zárt szemek

2000. december 15. · írta

Stanley Kubrick nem olyan filmrendező volt, akit iskolákba, irányzatokba lehetne besorolni. Kubrick a populáris műfajokban mozogva, jelentős közönségsikerekkel a háta mögött is megőrizte szellemi és művészi függetlenségét, azaz nem ő ment a divat után, hanem inkább ő teremtette. Szerző volt a szónak a francia új hullám teoretikusai által használt értelmében, szerző, akit nem az aktuális tendenciák, hanem saját személyes kézjegye felől azonosíthatunk.

// kritika  // erotika, filmdráma

Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi

2000. december 15. · írta

Ezt a filmet megelőzte a híre. A beavatottak, ahogy azt mostanában illik, már akkor kultuszt kiáltottak, amikor még senki sem látta, noha ezt aligha lehet pusztán szómágiával létrehozni. A témája – homoszexuális prostituáltak, vér és erőszak – ugyan kevéssé vonzó; noha divatos rágcsálnivaló a tömegnek, amely amúgy sem rendelkezik idevágó ismeretekkel (mint ahogy egyébként én sem). A februári Filmszemlén megkapta a legjobb elsőfilmnek járó díjat. Ezek után szinte csodálatra méltó, hogy a film sűrű szövésű, jó ritmusú, a helyi érdekességből egy általánosan érvényes atmoszférát teremteni képes munkának bizonyult, egy szemmel láthatóan nagyon tehetséges rendező első filmjének.

// kritika  // magyar, filmdráma