/ /

Filmelmélet cikkek

A festészet filmszerződése

2001. szeptember 15. · írta

A festészettel szerződött filmekben a pikturalizmus rálátást nyit nemcsak a filmfestészet, hanem a képszínház, a képköltészet, a képírás, a képes beszédés a képzene kaleidoszkópszerűen változékony alakzataira is.

// tanulmány  // filmelmélet

E-világok – Cyberterek, cyberfilmek

2001. június 15. · írta

Az első virtuális valóságot a kutatók az 1930-as években pilóták számára dolgozták ki repülőgép-szimulátor formájában, majd 1986-ban kikísérletezték a tévékészülékkel és fülhallgatókkal ellátott sisakot és a hozzá való kesztyűt, 1991-ben pedig a számítógépes játékok piacára is betört a virtualitás.

// tanulmány  // sci-fi, filmelmélet

Filmes virtuális valóságok

2001. június 15. · írta

Kubrick, Cronenberg, Natali, Wachowsky testvérek, Trier: a virtualitás-szakkör rendezőinek filmjei a világ és az ember újrateremthetőségének vágyát fogalmazzák meg, illetve ennek a lehetőségét kínálják. A virtuális valóság nem teremtés eredménye: eleve adott. A megfejtése, birtoklása iránti vágy meghatározza egész létünket.

// tanulmány  // sci-fi, filmelmélet

Köztünk angyalok

2001. június 15. · írta

Párhuzamos és virtuális világok szelik át és veszik körül egyezményesnek gondolt, mindennapi valóságunkat. A behatolás és átjárás azonban nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is elképzelhető: ég és föld között hírnökök járnak-kelnek, Wenders, Jarmusch, Kieslowski filmjeinek rejtélyes szereplői ők, az angyalok.

// tanulmány  // filmelmélet

„Beszéd és mozgás, e kettő teszi a színművészetet.” (Goethe)

2001. május 15. · írta

Krzysztof Zanussi Kishitűség című filmjében a fehérvérűségben szenvedő kisfia életéért, a csoda bekövetkeztéért küzdő Olga a nagymise idején, mintha valamiféle sugallat sürgető kényszerítésének engedve, sietős mozdulatokkal kiverekszi magát a helyéről és a két padsor között kereszt alakban arcra fekszik.

// tanulmány  // filmelmélet, filmtörténet

A reklámfilm, a stílus és a giccs

2001. április 15. · írta

„…mindenki menekül előle - a giccs a művészet világában sértés - s mindenki visszatér hozzá. A művész is, aki enged a többé-kevésbé pontosan felmért közönségízlésnek, meg a néző is, aki élvez és értékel1.” Aki fáradt passzivitással ragadt már ott valaha a tévéképernyőről egyre erőszakosabban magánszféránkba tolakodó reklámblokk előtt, az bizonyára első olvasásra ráérez Moles cáfolhatatlan aforizmájára.

// tanulmány  // tévé, filmelmélet