/ /

Forgács péter cikkek

Talált filmajándék – „a megörökített idő”

2012. május 18. · írta

Egy közösségi filmklubban, mint a Romakép Műhelyben rejlő spontaneitás meglepetésszerűen olyan csodákat varázsolhat elő, amelyekről a szervezők korábban nem is álmodtak. Egy képzőművész alkotó meghívása során fény derülhet mozgóképes munkásságának azokra a – szó szerint – rejtett kincseire, amelyek archívumának mélyén szunnyadnak.1

// kritika  // dokumentumfilm

Forgács Péter: Hunky Blues – Az amerikai álom; Pigniczky Réka: Inkubátor

2010. február 5. · írta

A filmszemlén a dokumentumfilm helyének, szerepének a meghatározását mindig heves, érzelmektől sem mentes viták kísérik. Az évi termés legfontosabbnak ítélt darabjai kétségkívül itt kerülnek a legnagyobb nyilvánosság elé, bár utóéletük (külföldi fesztiválszerepléseik, a magyar közönség előtti bemutatkozásaik filmklubokban, rendezvényeken) gyakran többet árul el erényeikről, hibáikról vagy az érintett témák fontosságáról.

// kritika  // dokumentumfilm, magyar

Forgács Péter: Saját halál

2008. október 13. · írta

[kritikaíró pályázat] Mindjárt az elején leszögeznék két dolgot. Az egyik: amikor először megnéztem ezt a filmet, émelyegtem. És nem azért, mert rossz volt, de erről majd később. A másik: soha nem gondoltam volna, hogy Nádas Péter Saját halál című elbeszélését filmre lehet vinni.

// kritika  // magyar

A home-videó esztétikájáról és valóságtartalmáról

2006. május 15. · írta

Az angol home video kifejezés mondhatni két legyet üt egy csapásra. Egyszerre utal ugyanis a képeket létrehozó társadalmi közegre és az ábrázolásmód kezdetleges, „félkész” voltára (home made ’házi készítésű’) – vagyis olyan jelentésekre, melyeket a magyar családi mozi és a privát film megnevezések egyszerre nem hordoznak. A home videószerű mozifilmek kifejezés, amellett, hogy egy közismert képi stílusra utal, a filmkészítés intencionalitása és a megcélzott nézőközönség közti ellentmondást is felmutatja.

// tanulmány  // magyar

Interjú Forgács Péter független filmrendezővel

2006. május 15. · írták: ,

Taps, ritmus. Fiatal fiúk játéka. Két szemben álló tábor összecsapását táncolják el. Hadifoglyot ejtenek. A vidámság döbbenetbe fordul: a játékban a foglyot kivégzik. Az első, néma képsor után olyan feszültséggel és drámai hangulatteremtő erővel indul Forgács Péter A fekete kutya című filmje, amely nem szorul utólagos fokozásra. A spanyol polgárháború történetét amatőr felvételek alapján feldolgozó film méltán nyerte el tavaly a New York-i Tribeca Filmfesztivál dokumentumfődíját, és az idei Magyar Filmszemle dokumentumfilmes nagydíját.

// interjú  // portré

Privát Magyarország 1. – A Bartos család

2005. szeptember 15. · írta

„Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját ideje. Mindenki a saját local time-ját, a saját helyi idejét éli a közös időben. Létezik egy elvont idősík, az úgynevezett történelmi idő, s létezik a pillanatnyi jelenlét... a politikai történések órája és kontrasztként a magánélet ideje, a helyi, a saját idő, a saját órám, ami egészen más ritmusban pereg."

// tanulmány  // dokumentumfilm