/ /

Fotó cikkek

Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré

2015. március 11. · írta

Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő. 

// tanulmány  // magyar, portré

Claude Rains már tudja – És most már Bogart is

2010. december 30. · írta

„Szabadság, szerelem" – jutottak Rick eszébe a költő szavai (bármiféle rangsorolás nélkül), amint a repülő harsogva húzott el felettük. A mellette álló kapitányra pillantott, és bársonyosan megfogalmazódott benne egy mondat. Csak hát kár, hogy a kapitány – mint minden francia – képtelen megtanulni angolul. Így hát aztán hamar visszaszívta.

// publicisztika  // humor

Jan Troell: Maria Larssons eviga ögonblick / Everlasting Moments / Maria Larsson örökkévaló pillanatai

2009. április 10. · írta

A címet olvasva nem kell rögtön valami akció- és vérdús filmre gondolni, hiszen Maria Larsson örökkévaló pillanatai nem erőszakos cselekedetekhez, hanem varázslatosan emlékezetes képekhez kötődnek, melyeket egy különös, furcsa gépezet – egy fényképezőgép – tett maradandóvá.

// kritika  // filmdráma, történelmi film

Wim Wenders: Palermo Shooting / Halál Palermóban

2008. december 17. · írta

A Palermo Shooting Wenders filmes ars poeticájának újrafogalmazása, egyfajta kérdésekkel, bizonytalansággal és kételyekkel teli hitvalláskeresés, vagy akár a saját életútjára való rákérdezés is lehetne. Természetes folytatása a Németországban forgatott korábbi filmjeinek: a fényképész, a művész, az ember léthelyzetét, helyét, szerepét firtatja.

// kritika  // filmdráma

Mark Romanek: One Hour Photo / Sötétkamra

2002. november 15. · írta

Nem szerencsés a cím magyar fordítása, hiszen a Sötétkamra rejtélyes hangzása, egyedi dologra való vonatkozása éppen olyan minőségeket idéz fel, amelyek nem a Mark Romanek rendezte film sajátjai. Az eredeti cím – One Hour Photo (Gyorsfotó) – nagyon pontos, hiszen egy mindenki által elérhető tömegfogyasztási cikkre utal: amíg bevásárolunk, addig elkészülnek az egyéb élményeink lenyomatai is. Persze ott bujkál bennünk a kérdés: vajon a fotósok, akik futószalagon nagyítják képeinket, meg is nézik azokat, vagy csukott szemmel dolgoznak?

// kritika  // filmdráma