/ /

Francia film cikkek

Alain Delon és a szakadék

2017. június 10. · írta

Itt járt Kolozsváron Alain Delon francia filmcsillag. Illetve még most is itt van: a tegnap este kezdte a díszköröket a Főtéren, ma este életműdíjat vesz át a TIFF-től. Ma délelőtt pedig sajtótájékoztatót szerveztek vele (neki, hozzá, miatta, érte).

// beszámoló  // fesztivál

A sötét utcák angyala – Alain Delon-portré

2017. június 8. · írta

Nem hiszem, hogy letagadhatnánk: Alain Delon a filmtörténet egyik leghíresebb és legszebb arca. A 20. század második felét átfogó, 60 évnyi karrierje során – ami azt jelenti, hogy Delon állandó jelenlét volt a hetedik művészet történetének mintegy felében – egy újfajta férfiideált testesített meg, hatott a színművészetre, a divatra és a youth culture-re is.

// tanulmány  // portré

Női portré, forma és valóság között – Beszélgetés Arnaud des Pallières rendezővel és Christelle Berthevas forgatókönyvíróval

2017. június 5. · írta

Az Orpheline az elmúlt időszak egyik legbátrabb francia filmje. Egy nő négy különböző életkorában megrajzolt portréja, négy híres színésznő alakításában. Forgatókönyvírója Christelle Berthevas, rendezője Arnaud des Pallières, akiknek a neve a Michael Kohlhaasnak köszönhetően csenghet ismerősen – a film a 2013-as Cannes-i Fesztiválon versenyzett. Az Orpheline-ben kényes témákról beszélnek, az ehhez használt filmnyelv középpontjában pedig a női szemszög áll. A filmet tegnap este vetítette először a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, a fesztiválon rendezője és forgatókönyvírója is részt vesz.

// interjú  // európai

Katell Quillévéré: Réparer les vivants / Szívvel-lélekkel

2017. április 16. · írta

Hogyan dolgozza fel egy szülő, amikor egyszem fiából néhány óra leforgása alatt szervdonor lesz? Hogyan fogadja egy reménytelen zenész, akiben alig pislákol az élet, hogy új lehetőséget kapott? Katell Quillévéré feldobja a szívátültetés érméjét, mi pedig mindkét oldalát alaposan megnézhetjük.

// kritika  // filmdráma, európai

Bertrand Bonello: Nocturama / Eközben Párizsban

2017. március 16. · írta

A 2015-ös merényletek óta Párizsról már nemcsak az Eiffel-torony, a Szajna és a Louvre juthat az eszünkbe, hanem az Iszlám Állam is. Ez az, amiről egy szó sem esik Bertrand Bonello filmjében, pedig itt is fiatal terroristák borítják lángba a szerelmesek városát. A baj az, hogy a rendezőnek nemcsak a válaszai hiányoznak, de még a kérdései zavarosak a témával kapcsolatban.

// kritika  // thriller, európai