/ /

Gerard butler cikkek

Dean Devlin: Geostorm / Űrvihar

2017. október 23. · írta

Emlékszel, milyen vagány volt, amikor Holnapután jött az ár, és elborította New Yorkot? Na és arra, amikor John Cusack egy limuzinnal menekül az öt évvel ezelőtti világvége elől? Ha szeretnéd megnézni mindezeket a filmjeleneteket megrágva, megemésztve és összeturmixolva egy kis Csillagok közöttel, Gravitációval, Függetlenség napjával, Armageddonnal, A maggal, nyakon öntve globális felmelegedéssel és egy halom sztereotípiával, mindezt megfűszerezve Leonidász királlyal és Hitler titkárnőjével több, mint másfél óra hosszúra nyújtva, most megteheted. Juhéj.

// kritika  // akciófilm, sci-fi

Gabriele Muccino: Playing for Keeps / Kispályás szerelem

2012. december 20. · írta

Végignézni a filmet olyan volt, mint találkozni egy exszel: jó látni, hogy még rajta van a térképen, furcsamód a szíved azt súgja, többet kellene érezz iránta, de a vonzalom már nincs meg, és végső soron örülsz, hogy túl vagy rajta. A Kispályás szerelemben Gerard Butler lecsúszott focisztárt játszik, aki fia futballcsapatának edzőjeként próbálja visszaszerezni családját és megelégedni a csendes élet örömeivel – a moziból kijövet úgy tűnik, talán ideje lenne a színésznek is így döntenie.

// kritika  // romantikus, vígjáték

F. Gary Gray: Law Abiding Citizen / Törvénytisztelő polgár

2009. december 7. · írta

A Törvénytisztelő polgár egyik alapkérdése: mit tesz a kisember, ha végig kell néznie a legborzalmasabb dolgot, ami történhet vele, miközben sem a civilizált világtól, sem az égből nem várhat segítséget? A jellemtelen, jellegtelen, színtelen, szagtalan munkáiról ismert F. Gary Gray a Csak lazán!-kitérő után úgy döntött, hogy erkölcsi példamagyarázatokkal lepi meg nézőit, de azért nem kell megijedni: műve megmarad egy buta akciófilm szintjén.

// kritika  // thriller

Patrick Lussier: Dracula 2000

2001. november 15. · írta

Talán nincs még egy olyan filmes ikon, amely F. W. Murnau 1922-es Nosferatuja óta annyi metamorfózison ment volna keresztül, mint Bram Stoker vérszopó grófja, Drakula. Volt már férfi, nő, fehér, fekete, ősöreg remete, fiatal arszlán, és ki tudja, mi még. Amit azonban az elsőfilmes Patrick Lussier (Wes Craven néhány filmjének – Sikoly 1-3, Brooklyni vámpír, Új rémálom az Elm utcában – vágója) és csapata faragott belőle, az egyszerűen filmtörténeti unikum – és egyben kész röhej.

// kritika  // horror