/ /

Hercegnő cikkek

Mark Andrews, Brenda Chapman: Brave / Merida, a bátor

2012. augusztus 13. · írta

Még az is tudja, aki talán a trailerét sem látta, hogy a Merida, a bátor a legkevésbé pixaros Pixar-film. Valóban, a skót felföldön játszódó hercegnős tündérmese nem a WALL-E, a Toy Story, de még csak nem is a Némó nyomában társfilmje, sokkal inkább A szépség és a szörnyetegé vagy az Aranyhaj és a nagy gubancé – alapvetően a Disney-hercegnők sztorijának felújítására tesz kísérletet.

// kritika  // animáció

Byron Howard, Nathan Greno: Tangled / Aranyhaj és a nagy gubanc

2010. december 6. · írta

Egy Walt Disney-animációs filmre nem azért ül be az ember, hogy elképesztően innovatív és tradíciókat felülíró megoldásokat lásson, hiszen a Disney maga a tradíció. Olyan, mint a nagyi főztje: együnk bárhol is a világon, kevés nagyobb öröm van annál, mint hazatérve bedobni egy adagot az öreglány ebédjéből. Az Aranyhaj és a nagy gubanc is ilyen kaja, jó étvágyat hozzá!

// kritika  // animáció

Ron Clements, John Musker: The Princess and the Frog / A hercegnő és a béka

2010. május 12. · írta

Háromdé-őrülettől elvakított napjainkat érdekes primitizmussal ragyogtatta be a nagymúltú Disney stúdió. A hercegnő és a béka című opuszában szembemegy a mainstream dimenzióhatványozó technikával, de ugyanakkor ügyesen egyensúlyozva kihasználja ezen fősodor narratív sajátosságait is – így az égisze alatt megjelent produkció csak technikai értelemben kétdimenziós.

// kritika  // animáció

Saul Dibb: The Duchess / A hercegnő

2008. november 12. · írta

A felsőosztály tagjaihoz tartozók helyzetét hajlamosak vagyunk rózsaszínben elképzelni: sok pénz, menő autók, gyönyörű nők, luxushotelek, pincsikutyák aranyruhába öltöztetve. Azonban ha a színes buborék kipukkan, szerencsés pozíciójukat inkább hátrányként tűnik fel. Kényelmes fotelünkből elégedetten nyugtázhatjuk: a pénz, a hatalom és a dicsőség sokszor a magánélet rovására megy.

// kritika  // romantikus, életrajzi

Stefen Fangmeier: Eragon

2007. február 15. · írta

A Gyűrűk ura jelentős sikere ellenére is a fantasy csak megtűrt műfajnak számít irodalomban és filmben egyaránt, főleg mióta a korábban „felnőtt” műfajnak számító mese végképp a gyerekkultúrába süllyedt. Nem szokás már komolyan venni a varázslós-legkisebbkirályfis-sárkányos történeteket, a tiszta fantázia világát, hiszen csak gyerekeknek szól, legfeljebb tizenéveseknek, akik, mint célcsoport, a szórakoztatóipar definíciója szerint egy mindenevő, szellemileg fejletlen állatfajta, mely a nyáladzás mellett pénzt csepegtet a testnyílásaiból, és a neki készült alkotások egyetlen célja a pénzkiválasztás serkentése.

// kritika  // fantasy

Santosh Sivan: Asoka

2003. október 15. · írta

A történelmi Asoka király a buddhizmus indiai terjedésének egyik kulcsfigurája. Mondák szólnak arról, hogyan csömörlött meg a háborútól, és hogyan használta fel hatalmát a béke és az emberszeretet hirdetésére, miután végigmészárolta az India déli csücskétől Afganisztánig és Burmáig terjedő területet. A film ennek az életútnak egy részét szándékozik elmesélni, de már az elején kisiklik a szappanoperák és a hollywoodi langyos málnaszirup irányába. Igen, a szerelem, mely „eszesít, gyorsít, okosít” (Balassi) és „elkoptat, lealáz, nyálba fojt egy jónak induló filmet” (kritikus).

// kritika  // történelmi film, romantikus