/ /

Jack black cikkek

Richard Linklater: Bernie / Börni, az eszelős temetős

2012. december 18. · írta

Aki esetleg meg volt győződve arról, hogy a Sírhant művek (Six Feet Under) temetkezési vállalkozói jól végzik a munkájukat, az térdre fog rogyni Bernie előtt. Ráadásul Bernie Tiede létező, hús-vér ember, akit egészen különleges aura lebeg körül. Amellett, hogy szakmai kompetenciája példaértékű, a texasi Carthage kisváros deklarált szentje is. Segítőkész, nyájas, jámbor, önzetlen jó keresztény, a kultúra támogatója és védelmezője, akit a közösség egy emberként tisztel és szeret. A frissen megözvegyült, nevetségesen pénzes Marjorie Nugent pedig a városka legutáltabb lakosa volt, s épp ezért minimum érdekes, ahogy Bernie és Marjorie – finoman szólva – összebarátkoztak.

// kritika  // bűnügyi film, vígjáték

Michel Gondry: Be Kind Rewind / Tekerd vissza, haver!

2008. október 28. · írta

A Tekerd vissza, haver! Michel Gondry eddigi legkonvencionálisabb alkotása, ami azért meglepő, mert egyben a legönreflexívebb is. Gondry életében ugyanis elérkezett az a pillanat, amikor magáról a filmkészítésről forgatott filmet. És ahogyan ilyenkor egyes alkotók hajlamosak saját művészi hitvallásukkal átitatni a film minden percét, a bohókás francia mester esetében sincs ez másképp.

// kritika  // vígjáték

Ben Stiller: Tropic Thunder / Trópusi vihar

2008. szeptember 1. · írta

A nyári meleg elől érdemes behúzódni két órára a hűs moziterembe, főleg ha vígjátékról van szó, és főleg, ha a Tropic Thunder című, Ben Stiller nevével fémjelzett mókázásra vagyunk kíváncsiak. A jól megírt dialógusoknak és forgatókönyvnek köszönhetően ez a film nem veszi komolyan magát. Tehát figyelem: nevetőizmainkat két órán keresztül igen erős ingerek érhetik.

// kritika  // háborús, vígjáték

Chris Wedge, Carlos Saldanha: Ice Age / Jégkorszak

2002. december 15. · írta

Húszezer évvel ezelőtt bolygónk éghajlata más volt, mint manapság. A kontinensek felszínét vastag jégpáncél borította, s minden életképes egyed csordákba tömörülve vándorolt dél felé, ha nem akart mirelit leletként fennmaradni az utókor számára. Különcök azonban köztük is akadtak. Manfred, a magányos mammut a hordákkal szemben épp ellenkező irányba halad, míg Sid, a szószátyár lajhár önhibájából reked a zord északon. A kiábrándult Manfred családja elvesztése miatt saját elhatározásából vonul szemben az árral, a folyton dumagép Sid viszont lustaságából adódóan átaludta a vándorút kezdetét.

// kritika  // animáció

Peter Farrelly, Bobby Farrelly: Shallow Hal / A nagyon nagy ő

2002. május 15. · írta

A vígjátékok legújabb tendenciájáért, a vásznat az utóbbi években ellepő zaftos, alpári, farce-szerű vonulat elszabadulásáért leginkább a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber c. förmedvény komédiája tehető felelőssé. Ők ketten bocsátották útjára a multiplexeket azóta uraló, az anyagcsere folyamatokat kötelező elemmé tevő, a takonyevő tinédzsereket, a szexuálisan túlfűtött nagyapókat, vagy a vizeletüket elfogyasztó idiótákat felvonultató posztmodernkori vígjátékot.

// kritika  // vígjáték, romantikus