/ /

James franco cikkek

John Hamburg: Why him? / Miért pont ő?

2017. január 9. · írta

Éppen a minap beszélgettünk egy ismerősömmel, hogy milyen nehéz is a szakmai és személyes életünket elválasztani egymástól. Akkor abban egyeztünk meg, hogy elég nehéz függetleníteni egymástól a kettőt – akkor még nem gondoltam arra, hogy pár nap múlva látni fogom a Miért pont őt, aminek létezése határozott érv amellett, hogy miért is ne forgassunk filmet a haverjainkkal.

// kritika  // vígjáték, amerikai

Paul Haggis: Third Person

2014. július 9. · írta

Egy író egy eseményből elvileg millió történetet faraghat, ám ha az illető esemény rá nézvést sorsdöntő pillanat volt, megregényesítése során minduntalan kudarcot vall. A feladat súlya alatt összeroppan a mondat, vég nélkül bújócskáznak a betűk, s a szövegszerkesztő felület csak és kizárólag közhelyes fordulatokban kíván tobzódni, konokul. Tegyük fel, hogy valamikor, nem olyan régen egyetlen félpercig figyelmetlen volt, amivel családjában mély tragédiát okozott. Ezt próbálja kiírni magából, de bármivel kísérletezik, abból nem lesz irodalom. Csupán egy filléres lányregény harsány, gyenge utánzata.

// kritika  // filmdráma, romantikus

Evan Goldberg, Seth Rogen: This Is The End / Itt a vége

2013. augusztus 14. · írta

Amikor e sorok írója azt hitte már, hogy a Judd Apatow, Evan Goldberg, Adam Sandler és még vagy harminc hollywoodi nagyranőtt kamasz nevével védjegyzett humor kifulladóban van, s a tengerentúli gagyizmust a szigorú tekintetű gyártók rövid időn belül felnőtté avatják, a helyzet valóban elő is állt. Az álomgyári egészestés tréfalaborban gondos kezek kettéhasítottak egy alműfajt: az „elviselhetetlenül blőd altesti” és a „csintalan intellektusú altesti” poénvilág szub/alrétegeire.

// kritika  // vígjáték

Sam Raimi: Oz the Great and Powerful / Óz, a hatalmas

2013. március 13. · írta

A tavalyi év meseadaptációi után íme egy új film, amely végre nem a Grimm-fivérek hagyatékát piszkálja, hanem az amerikai gyermekirodalom világszerte talán legismertebb figurája, Óz, a nagy varázsló köré terít 3D-s hollywoodi fantáziaköpönyeget. Csak most arra derül fény, hogy ki is a titkozatos Óz, a csodák csodája, a hatalmas, erős és láthatatlan varázsló, és hogyan vált ő azzá, akivel majd a forgószél röpítette Dorka fog találkozni. Az a történet bontakozik ki előttünk – kissé átszínezve persze –, amelyet a Dorka által leleplezett Oz mesél el Lyman Frank Baum regényében.

// kritika  // fantasy

Danny Boyle: 127 Hours / 127 óra

2011. február 9. · írta

Idegesítenek a megtörtént események alapján készült mozik, mert – valljuk be – nagyon nem fairek. Gyakran érzem azt, hogy ha egy film nem sikeredik elég ütősre, akkor a producerek gyorsan odabiggyesztik az „igaz történet alapján” feliratot, s ez a zsaroló, manipuláns kis infó megköveteli a sztori iránti feltétlen tiszteletet.

// kritika  // filmdráma, akciófilm