/ /

Javier bardem cikkek

Darren Aronofsky: mother! / anyám!

2017. szeptember 13. · írta

Az anyám! újabb bizonyíték arra, hogy Aronofskynak nem kellene erőltetnie az önálló forgatókönyvírást, mert bár rendezőnek kiváló, minél nagyobb alkotói szabadságot élvez (legyen szó pénzügyi vagy kreatív szabadságról), annál hajlamosabb felperzselődni saját ambícióiban. 

// kritika  // thriller, amerikai

Cannes-i napló – 69. Cannes-i Fesztivál, május 11–22.

2016. május 11. · írták: ,

Cannes-on a (film)világ szeme, mi pedig rendhagyó módon számolunk be idén az eseményekről: tudósítónk írott pillanatképeket küld, naponta többet is, úgyhogy afféle „csiripelésekből” összeálló tudósításunk folyamatosan fog frissülni. Stay tuned!

// beszámoló  // fesztivál

Terrence Malick: To the Wonder

2014. április 2. · írta

Mikor a remetelétből két éve kilépő Terrence Malick bejelentette, hogy Az élet fája után egyből egy második filmmel is jelentkezni fog, mindenki csak nézett, nem tudván mire vélni a dolgot. A kortárs amerikai film egyetlen kanonizált bujdosó filozófusa minderre azonban még rátett egy lapáttal. Azzal a hírrel ugyanis már csak nagyon kevesen tudtak mit kezdeni, hogy a To the Wonder zsánerét tekintve nem lesz más, mint egy szerelmi melodráma. A kész filmet látva azonban a kényelmetlen műfajiság érzete rendkívül gyorsan semmissé válik, ugyanis a To the Wonder tökéletesen illeszkedik a rendező munkásságába – jelentsen ez valakinek jót, vagy rosszat.

// kritika  // filmdráma

Alejandro González Iñárritu: Biutiful

2011. május 16. · írta

Ez a film a halálról szól. Ennélfogva az életről is. A halál mindenkiben közös, az életét mindenki úgy bonyolítja (le), ahogy tudja. Iñárritu filmjei, amellett, hogy mindannyiszor az egyéni sorsok mélyvizébe vetnek bennünket, a dolgok állásának szociális kontextusát sem mellőzik felvázolni – ilyen értelemben a Biutiful összetéveszthetetlenül Iñárritu-film.

// kritika  // filmdráma

Woody Allen: Vicky Cristina Barcelona

2008. november 28. · írta

„Azért lett Barcelona, mert a város adta a pénzt, a stábot. Ugyanígy lehetett volna Párizs vagy Velence is” – játszotta a felszínes megélhetési filmest a mester a cannes-i sajtótájékoztatón, amikor a helyszínről kérdezték. Persze átverés az egész, valójában annyira spanyol ez a film, amennyire csak egy nem-spanyol azzá tudja tenni.

// kritika  // romantikus

Cannes-napló II.

2008. május 19. · írta

Az elmúlt két-három nap esővel, fullasztóan párás, nyomott hangulatban telt. Tegnap már bizakodtam, hogy vége lesz, de az esti vetítésről jövet olyan zuhogó eső kapott el, hogy teljesen felesleges volt az ernyő, úgy is bőrig áztam. Most viszont, a vasárnapnak, vagy az Indiana Jones-őrületnek köszönhetően még a nap is kisütött.

// beszámoló  // fesztivál

Mike Newell: Love in the Time of Cholera / Szerelem a kolera idején

2008. március 26. · írta

Mennyit várnál a szerelemre? Ezzel a szlogennel reklámozzák a Szerelem a kolera idején című filmet, mely Gabriel Garcia Marquez regénye alapján készült. A regényre talán illene is ez a reklámszöveg, ráadásul felkeltené azon potenciális olvasók figyelmét is, akik nem ismerik az író nevét és ki vannak éhezve egy szép szerelmes történetre.

// kritika  // romantikus

Milos Forman: Goya’s Ghosts / Goya kísértetei

2007. szeptember 15. · írta

Ezúttal nem a kommunizmus kísérti Európát, hanem a spanyol festőzseni, Francisco Goya szellemalakjai, s általuk a 19. századforduló fullasztó légköre: az inkvizíció iszonyata, a francia forradalom (tév)eszméi és Napóleon ámokfutása. Milos Forman celluloidon festi újjá Goya groteszk, kíméletlen és felkavaró vízióit a korról. Új filmje egyszerre válik cseh időszakbeli (Egy szöszi szerelme; Tűz van, babám!) keserédes társadalomkritikájának és az utóbbi két évtizedben készült sajátos életrajzi filmjeinek (Amadeus; Larry Flynt, a provokátor; Ember a Holdon) méltó folytatójává.

// kritika  // életrajzi