/ /

Jean-luc godard cikkek

Forgatáson életre kelt festmények – Esettanulmány: Jean-Luc Godard: Passiójáték

2017. szeptember 3. · írta

„Delacroix úgy kezdte, hogy harcosokat, aztán szenteket festett; ezekről áttért a szerelmesekre, majd a tigrisekre. Élete végén virágokat festegetett” – olvassa Jean-Luc Godard Passiójátékának (Passion, 1982) egyik szereplője. A következő snitt egy melegházat mutat (ahol a premier plánt elárasztják a virágok), és két szerelmest látunk (Hanna Schygulla és Michel Piccoli) egy eléggé szokványos családi perpatvar kellős közepén. Egyetlen vágás történt, de az világossá tette, miben kell keresnünk e film művészi szándékait: nem a bonyodalomban, hanem a rendező eszköztárában.

// tanulmány  // film és képzőművészet

Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől

2014. december 16. · írta

A filmes 3D technológiával és annak létjogosultságával kapcsolatban az egyik legtöbbször feltett kérdés (illetve kritika), hogy az milyen módon emelhető a rongyrázó speciális effektusok szintjéről ténylegesen a filmnyelvbe. Jean-Luc Godard legújabb – de állítólag utolsó – műve pontosan erre tesz kísérletet, és mivel a legtöbb 3D-s mozi nem elsősorban ezt a problémát igyekszik megoldani, talán tényleg itt az ideje, hogy valaki legalább megfogalmazza a kérdéseket.

// kritika  // filmdráma, európai

Interjú Willy Kurant operatőrrel

2010. július 21. · írta

Jelen volt az 50-es évek brit szuperprodukcióinak születésénél Londonban, végigfilmezett néhány háborút a világban, aztán őt is felkapta a francia új hullám. Első játékfilmjét Vardával forgatta (Teremtmények), a másodikat Godard-ral (Hímnem-nőnem), a harmadikat Robbe-Grillet-jel (Transzeurópa expressz). Mindezt egy év leforgása alatt (1966). A 76 éves operatőrrel egy párizsi kávéházban beszélgettünk.

// interjú  // európai

A francia film világhatalom – Az új hullámtól napjainkig

2006. június 15. · írta

Ha a rendező fiatal, saját történetét vagy látomását mondja el a világról, maga írja a forgatókönyvet, eredeti helyszíneken forgat, sok improvizációval és amatőr szereplőkkel, vagy kezdő fiatal színészekkel – akkor olcsó filmet készít. Kortársai nyelvén szól, vélhetően széles közönséghez, így a gyártónak megéri a kockázatot.

// tanulmány  // nemzeti plán

Jean-Luc Godard: Éloge de l'amour / A szerelem dicsérete

2002. szeptember 15. · írta

Hány dimenziója lehet egy filmnek? A mozivászonnak önmagában hat: a képkivágás oldalai felé nyitó négy irány, az, ami a látható kép előtt van, és az, ami mögötte. Ez utóbbi kettő a filmen mutatott történetnek idővonatkozásban is szerves része, hisz amit előbb láttunk, az értelmezheti a későbbieket, amit pedig később látni fogunk, az elé várakozással nézünk.

// kritika  // európai

Filmtörténet – A francia új hullám

2002. március 15. · írta

Az új hullám ugyanolyan a művészi esemény a mozgókép történetében, amely a századelőn forradalmasította az irodalmat és a képzőművészetet. A fiatalok lázadása apáik ellen, az újítóké a konzervatívok ellen, a művészeké az iparosokkal és üzletemberekkel szemben, az elbeszélés személyességéé a történetmesélés (hollywoodi) pszichológiai realizmusával szemben, az európai érzékenységé a tengerentúli mozi rossz ízlésével szemben.

// tanulmány  // filmtörténet, nemzeti plán