/ /

Jean-pierre jeunet cikkek

A lelkem a vállalatot illeti meg – Az Alien-univerzum

2017. május 17. · írta

A csillagok közé való vágyakozás valószínűleg egyidős az emberi faj öntudatra ébredésével és ez az archaikus kíváncsiság, amivel talán több tízezer éve bámuljuk az eget, alapvetően befolyásolta gondolkodásmódunkat és kultúránkat. Maga az idea azonban nagyon sokáig elsősorban a mitikus-vallási életben öltött testet, ami pedig azt is jelentette, hogy az ártatlan bámészkodás és sóvárgás mellett egyszerre félni is elkezdtünk az ismeretlen és végtelen feketeségtől.

// tanulmány  // sci-fi, horror

Jean-Pierre Jeunet: Micmacs a tire larigot / Micmacs - (N)agyban megy a kavarás

2010. április 27. · írta

Egy éjszaka céltévesztett pisztolygolyó fúródik Basil koponyájába. Ám számára ez nem a világ, csak egy hosszú álom végét jelenti: újraébredve elveszti lakhelyét, dolgait, állását. Chaplinként cselleng, és a nagyvárost lakná be, amikor egy különc kis csapat befogadja roncsvárába. Új élete új értelmét pedig az apja halálát okozó aknát és a fejében elraktározott golyót gyártó fegyverkereskedők fondorlatos csőbehúzásában hozza elé a véletlen.

// kritika  // vígjáték, bűnügyi film

Jean-Pierre Jeunet: Hosszú jegyesség / Un long dimanche de fiançailles

2005. március 20. · írta

A film híre már előbb elékezett hozzánk: minden idők legnagyobb költségvetésű francia filmje, amely ráadásul amerikai koprodukcióban készült. Jean-Pierre Jeunet most Sebastian Japrisot szerelem-történetét adaptálja, természetesen saját olvasatában, ennek következtében a film különböző hangulatokat idéz meg: Amélie, Elveszett gyermekek városa, Delicatessen is megjelenik a Hosszú jegyességben, amelyet rengeteg díjra jelöltek.

// kritika  // romantikus

Jean-Pierre Jeunet: Le fabuleux destin d'Amélie Poulain / Amélie csodálatos élete

2002. április 15. · írta

Egy légy másodpercenkénti szárnycsapásainak száma, a párna gyűrődései az arcon, a macska tányérjának koppanása a padlócsempén, a kávézó címerének egyfülű lova, a fényképautomaták környékén elhajított rosszul sikerült fényképek, az örökös sírásra kárhoztatott özvegy házmesterné könnyei – megannyi apró, lényegtelen semmiség. Ezekből, mint egy mozaik apró darabkáiból áll össze a mese. Jeunet ötletekkel zsúfolt kincsesdobozát, akár a filmbeli Bretodeau-jét, hasznavehetlennek tűnő kacatok, elkopott tárgyacskák, mellékes apróságok töltik meg.

// kritika  // romantikus, vígjáték