/ /

Kertváros cikkek

Jason Reitman: Labor Day / Nyárutó

2014. február 14. · írta

A Juno és az Egek ura rendezője bekopogott a kertvárosi melodrámák ajtaján, és a verandán hagyta a rá jellemző, szerethetően gúnyos hangnemet. Bent egy hazai pályán szomorkodó Kate Winsletet, egy macsószerepből kitörni készülő Josh Brolint, és egy különösebb színészi eszköztár nélkül is jól játszó gyerekszínészt talált. Meg némi barackos pitét.

// kritika  // filmdráma, függetlenfilm

Akiva Schaffer: The Watch / Kertvárosi kommandó

2012. augusztus 30. · írta

Az idei felejthetően síkagyú vígjátékok sora újabb becses címmel bővült. Ezúttal műfajilag jól behatárolható filmről van szó, amely nem elég, hogy egy gusztustalan, olcsó péniszbajnokság, de ugyanakkor olyan súlyos ízlésficamot indexel az agymenést pénzelő producertől, hogy rá kellett keresnem a Wikipédián a teljes nevére.

// kritika  // vígjáték

Robert Redford: Ordinary People / Átlagemberek, 1980

2010. október 22. · írta

A színészként addigra már jócskán befutott Robert Redford 1980-ban rukkolt elő az Átlagemberekkel, amely első rendezésként négy Oscar-díjat kapott, pedig a legjobb filmért folyó összecsapásban olyan nehézsúlyú ellenfelekkel lépett ringbe, mint a Dühöngő bika vagy Az elefántember. Redford időközben afféle intézménnyé nőtte ki magát, az Átlagemberek pedig a kertváros-mozik visszatérően idézett alapműveként futott be karriert.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma

Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség, 1999

2010. augusztus 6. · írta

A neves brit színházrendező, Sam Mendes első nagyjátékfilmje, az Amerikai szépség 2000-ben az Akadémia legfontosabb díjait söpörte be – köztük a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó kitüntetést –, pedig olyan vetélytársai akadtak, mint a Halálsoron vagy a Hatodik érzék.

// kritika  // oscar-maraton, amerikai

Sam Mendes: Away We Go / Továbbállók

2010. január 7. · írta

Sam Mendes előző filmje (A szabadság útjai) kapcsán többen azt rebesgették, hogy az angol direktor visszatérni látszik saját, mindössze néhány éve megalapozott gyökereihez, és egy nagyobbacska kitérő után újra azzal foglalkozik, aminek segítségével felragyogott a csillaga: a kis- vagy kertvárosi emberekkel. Egy évvel később, most úgy tűnik, a tendencia marad: Mendes letáborozott a saját terepén, s elkészítette élete „legkisebb” filmjét.

// kritika  // filmdráma

Sam Mendes: Revolutionary Road / A szabadság útjai

2009. január 26. · írta

A mai napig tartja magát az az elképzelés, mely szerint a kisvárosi/kertvárosi élet nyugodt, csendes, szép, idilli, annak ellenére,  hogy írók/rendezők sokasága már évtizedek (vagy századok) óta nem bírja megállni, hogy időről időre le ne leplezze a béke eme gyönyörű szigetének minden aljasságát és romlottságát.

// kritika  // filmdráma

Gil Kenan: Monster House / Rém rom

2006. október 15. · írta

Állítólag gyerekeket céloz meg. De egyáltalán nem tűnik mesésnek. Hol van már Piroska, a farkas és a többi erdei lény? Az újhullámos mesedivat szerint nagy- vagy kertvárosi kalandra vágyik a nintendo-nemzedék. Böfögő dagigyereket akarnak látni, csendes-rendes kishaverrel. Kiegészítő kellékként képbe csöppenő dögös csajocskát. Aztán adott a szomszédban a kísérteties ház: alakját változtatja, és felfal mindenkit, aki a közelébe merészkedik. Elsősorban a gyerkőcöket. Tiszta Amerika. Unalmas, lapos és kilátástalan. Szerencsére nincsenek otthon a szülők.

// kritika  // animáció