/ /

Kísérlet cikkek

Vincenzo Natali: Splice / Hibrid

2010. augusztus 31. · írta

Mary Shelley majd' 200 éves alapműve óta számos felelőtlen tudós és elszabadult teremtmény riogatta a nagyérdeműt a Universal és a Hammer adaptációitól a különféle exploitation-verziókon (I was a teenage Frankenstein, Re-Animator) át Cronenberg bio-horrorjaiig. Natali sci-fi-horrorja, a Hibrid a tudós, a szeretett nő és a szörnyeteg háromszögét ábrázolja radikálisan új, már-már a Kramer kontra Kramert idéző megközelítésből.

// kritika  // sci-fi, horror

Kardos Sándor: A sírásó

2010. február 12. · írta

Ha Kardos játékfilmjét valaki a vásznon konkrétan látható képek felületénél maradva próbálja megfejteni, nem fog messzire jutni: elrontottnak tűnő felvételek sorozatán komikusan torz, szétfolyó emberi gnómok és hajszálvékony csíkokká olvadó színek váltakoznak, ráadásul ez a kép jobbról balra, néha balról jobbra úszik, és mindezt szöveges narráció kíséri, több mint 80 percen át. Aki mégis megadja neki ezt az időt, azzal kicsit megfordul a világ.

// kritika  // magyar, technika

Török Ferenc: Koccanás

2009. szeptember 23. · írta

A Moszkva tér rendezője új, izgalmas ösvényre terelte pályafutását, és bár filmje nem tökéletes, innovatív attitűdje mindenképp dicséretet érdemel. A Spiró György műve alapján készült, szinte fillérekből összehozott tévéfilm egyszerre méregerős társadalmi kórkörkép, szituációs játék, rendhagyó formai kísérlet és fájó görbe tükör.

// kritika  // magyar, tévé

Tarsem Singh: The Fall / Zuhanás

2008. október 27. · írta

Kedvem lenne ezt a magyar címet adni az egyébként Zuhanás néven futó filmnek, mert ugyanúgy, ahogy a Pán labirintusában, itt is egy külső és egy nagyon személyes, a képzelet uralta belső világ áll egymás mellett, és ahogy az lenni szokott, kiegészítik egymást, sőt, határaik össze is mosódnak: a szépség rútsággal, és fordítva, a rútság szépséggel egészül ki. Narancs, belül fogakkal.

// kritika  // fantasy