/ /

Kísérleti film cikkek

„Kezedbe venni a Bruce Willist, és szétroncsolni” – Beszélgetés Lichter Péterrel

2017. május 11. · írta

Költőnek készült, kísérleti filmes lett belőle. Az ELTE-n tanít, a Prizmába ír, és nemzetközileg elismert kísérleti filmeket forgat. Legutóbb például a Fagyott májust, amiben 70 percen keresztül bandukolhatunk a rendszerváltás és az apokalipszis utáni magyar erdőben. Lichter Péter arról is mesélt a Filmtettnek, hány Whopper menü árából jön ki egy kísérleti film, mit csinálna vele a kísérleti filmes szubkultúra, ha megrendezné a Valami Amerika 4-et, és mi lett volna, ha Reisz Gáborral együtt ő is az SzFE-re jár, Enyedi Ildikó osztályába.

// interjú  // magyar

Lichter Péter: Fagyott május

2017. május 5. · írta

Hogy nézett volna ki az Ideglelés – The Blair Witch Project, ha James Benning rendezi? Ez a kérdés valószínűleg még az elvetemültebb filmrajongók számára sem okozott álmatlan éjszakákat (már ha egyáltalán meg is fordult bárki fejében egy ilyen gondolat), az avantgárd rövidfilmjeiről ismert Lichter Péter első egészestés mozija azonban a tájkép-film és a horror műfaji elemeinek különös keresztezésével a maga módján mégiscsak egyfajta választ kínál rá.

// kritika  // horror, magyar

Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

2016. május 10. · írta

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

// tanulmány  // portré

Igor és Iván Buharov: Az itt élő lelkek nagy része

2016. március 16. · írta

Az orosz álnéven dolgozó Buharov fivérek munkái folyton valami veszélyt hordoznak magukban, hiszen sokszor darabjaira hulló tudatfolyamok – vagy szándékosan falhoz csapott ötletek. Ennek ellenére azt is érzem, hogy a szerzőpáros talán épp ezen veszélyek varázslatával kufárkodik, filmjeikben nem tartok semmitől, de minden valami feszes nyugtalanságban tart. Várom a következő pofont.

// kritika  // magyar

Nem forradalmár vagyok, hanem filmkészítő – Beszélgetés Nemes Gyulával

2015. szeptember 9. · írta

Szóbuborékokban beszélgető méhek, burleszkhősként csetlő-botló méhész-főhős, alig beszélő színészek, pazar színekben pompázó képek, merész, forradalmi üzenetek – a rövid jellemzés aligha foglalja össze a kilenc évig, cseh, magyar és német koprodukcióban készült film stílusát és tartalmát. Nemes Gyulával a Zero Karlovy Vary-i nemzetközi bemutatója után nem sokkal beszélgettünk.

// interjú  // magyar

Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől

2014. december 16. · írta

A filmes 3D technológiával és annak létjogosultságával kapcsolatban az egyik legtöbbször feltett kérdés (illetve kritika), hogy az milyen módon emelhető a rongyrázó speciális effektusok szintjéről ténylegesen a filmnyelvbe. Jean-Luc Godard legújabb – de állítólag utolsó – műve pontosan erre tesz kísérletet, és mivel a legtöbb 3D-s mozi nem elsősorban ezt a problémát igyekszik megoldani, talán tényleg itt az ideje, hogy valaki legalább megfogalmazza a kérdéseket.

// kritika  // filmdráma, európai