/ /

Kosztümös cikkek

Rudolf Péter: Kossuthkifli

2015. április 9. · írta

Rudolf Péter elég nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az elmúlt évek egyik legkülönösebb olvasmányának, Fehér Béla Kossuthkifli című regényének adaptálására adta a fejét. Az elvárások joggal voltak nagyok, a jó hír azonban az, hogy a feladatot sikerült viszonylag jól megoldani: a hatrészes kosztümös sorozat – bár a magyar filmkészítés egynémely gyermekbetegségét nem tudta levetkőzni – talán a legjobb, ami mostanság történt a magyar televíziózásban.

// kritika  // tévé, magyar

Masters of Sex; The Americans; The Good Wife; Orange is the New Black

2014. augusztus 19. · írták: , , ,

Nemrég éppen a kedvenc, amerikai tévékben futó vígjátékaink közül válogattunk egy párat, most a komolyabb hangvételű sorozatokon van a sor. Mindegyikük jelmezes, ha úgy vesszük: az egyiken modern tárgyalótermi kosztüm van, a másikon naranccsárga rabruha, a harmadik az 50-es években, míg az utolsó a 80-as évek hidegháborújában játszódik.

// kritika  // tévé

Terence Winter: Boardwalk Empire – Gengszterkorzó

2012. február 24. · írta

Megfelelni a Maffiózók (The Sopranos), a filmklasszikusok és a hype által gerjesztett elvárásoknak: életveszélyes feladat. A Gengszterkorzó azonban, mint egy rafinált, számító gengszter, saját előnyére fordítja a helyzetet: falhoz állítja és kihasználja példaképeit, majd lazán elslisszan az elvárások alól. Ha kell, odavág, ha kell, drámázik, ambivalens karaktereivel pedig bizonyára még jó pár évadra odaszögezi rajongóit a tévé elé.

// kritika  // tévé, bűnügyi film

Stephen Frears: Chéri – Egy kurtizán szerelme

2009. december 17. · írta

20 évvel a Veszedelmes viszonyok után újabb francia regényt vitt vászonra Stephen Frears és Christopher Hampton, és újra felvette a fűzőt Michelle Pfeiffer is. A veszedelmes intrika ezúttal elmarad, XIV. Lajos kora helyett pedig a századforduló (és Pfeiffer) idejébe csöppenünk. A Chéri – Egy kurtizán szerelme elegáns, finom és andalító alkotás, de nem kizárt, hogy néhány néző ébresztésre szorul majd a vetítés után.

// kritika  // romantikus

David Lean: Lawrence of Arabia / Arábiai Lawrence, 1962

2009. december 4. · írta

Thomas Edward Lawrence ezredes önéletrajzában folyamatos hézagok találhatóak. Ha egy kontár rendező filmesíti meg az életét, biztosan  pátosszal körbelengő, pasztellszínű, szélesvásznú, közel-keleti Elfújta a szél kerekedett volna ki a dologból. David Lean azonban a kor modernista hangulatát megszimatolva, egészen újfajta hollywoodi héroszt kreált. Az eredmény 7 Oscar-díj.

// kritika  // oscar-maraton, kalandfilm

Saul Dibb: The Duchess / A hercegnő

2008. november 12. · írta

A felsőosztály tagjaihoz tartozók helyzetét hajlamosak vagyunk rózsaszínben elképzelni: sok pénz, menő autók, gyönyörű nők, luxushotelek, pincsikutyák aranyruhába öltöztetve. Azonban ha a színes buborék kipukkan, szerencsés pozíciójukat inkább hátrányként tűnik fel. Kényelmes fotelünkből elégedetten nyugtázhatjuk: a pénz, a hatalom és a dicsőség sokszor a magánélet rovására megy.

// kritika  // romantikus, életrajzi

Kosztümös történelmi sorozat az HBO-n

2007. április 15. · írta

Az ókori Róma történelmét már nagyon sokan nagyon sokféle módon feldolgozták: a szépirodalomtól, a képzőművészeten, a színházon és persze a mozivásznon át, egészen a számítógépes játékokig lépten-nyomon ezzel az idealizált jelenséggel, a Róma nevű metropolisszal találkozunk. Ezek után jogosan kérdezhetjük, hogy tud egyáltalán újat nyújtani egy szintén Rómában játszódó, Róma történelmét felelevenítő, a római szokásokat és hitvilágot bemutató kosztümös történelmi sorozat? És nagy meglepetésünkre, ha figyelmesen végigkísérjük az egyszerűen csak Rómának (Rome) titulált sorozat két évadjának részeit, a kérdésre határozott igennel válaszolhatunk.

// tanulmány  // tévé

Stefen Fangmeier: Eragon

2007. február 15. · írta

A Gyűrűk ura jelentős sikere ellenére is a fantasy csak megtűrt műfajnak számít irodalomban és filmben egyaránt, főleg mióta a korábban „felnőtt” műfajnak számító mese végképp a gyerekkultúrába süllyedt. Nem szokás már komolyan venni a varázslós-legkisebbkirályfis-sárkányos történeteket, a tiszta fantázia világát, hiszen csak gyerekeknek szól, legfeljebb tizenéveseknek, akik, mint célcsoport, a szórakoztatóipar definíciója szerint egy mindenevő, szellemileg fejletlen állatfajta, mely a nyáladzás mellett pénzt csepegtet a testnyílásaiból, és a neki készült alkotások egyetlen célja a pénzkiválasztás serkentése.

// kritika  // fantasy