/ /

Krimi cikkek

András Ferenc: Dögkeselyű, 1982

2017. szeptember 2. · írta

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

// kritika  // magyar 120-ak, bűnügyi film

Férc(film)művek – A filmtörténet zsenijeinek közreműködése ismeretlen fércművekben

2017. augusztus 18. · írta

Ismeri valaki Tarkovszkij üzbég krimijét vagy Bergman kémfilmjét? Netalán hallott-e arról, hogy Antonioni csatát dirigált egy szégyentelenül pocsék peplumban, amelynek legnagyobb értéke Anita Ekberg dekoltázsának látványa? Az archívumok mélyén meglepően ócska módon összefércelt alkotásokat lehet fellelni, amelyekben a filmművészet legnagyobb alkotóinak nem felismerhető kézjegyeit őrzik.

// tanulmány  // filmtörténet

Az utolsó angol gentleman  – Roger Moore portréja

2017. május 31. · írta

Senki nem tett annyit annak érdekében, hogy legyen valami elképzelésünk arról, milyen is egy igazi angol gentleman, mint a nemrég elhalálozott Sir Roger Moore. Nem csak  Magyarország, illetve az anno kerítéssel elzárt szocialista tömb lakóit világosította fel erről, hanem megjelenésével, viselkedésével és az ehhez szorosan tartozó angolos humorával még honfitársainak is például szolgált. 89 éves volt, és vele együtt a brit birodalom utolsó szimbolikus letéteményesét kísérhetjük utolsó útjára. (A Moore-t példaképének tekintő Michael Caine ugyanis eredetileg egy cockney – az Alfie-ban pont ezzel futott be 1966-ban.)

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Egy játékos naplója – Michael Cimino-portré

2016. augusztus 31. · írta

Az idén 120. évét taposó filmtörténet számos kiváló alkotója között kevés olyan megosztó művész és személyiség volt, mint Michael Cimino. A párhuzamosan zseninek és pancsernek is tartott rendező életművét a folyamatos kockáztatás és a rendezői hatalommal való visszaélés jellemzi, nevével pedig örökre összeforrt a tiszavirág életű hollywoodi auteur-korszak és egy komplett stúdió bukása.

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Csapón kívül 3.: Fargo

2016. február 13. · írta

Húsz évvel ezelőtt mutatták be a Coen testvérek első igazán sikeres filmjét, a Fargót. A film két Oscar-díjat sepert be, valamint több mint száz további díjat és jelölést jegyez. A továbbiakban megtudhatod miért akarta lelőni az egyik főszerepet alakító William H. Macy a Coen testvérek kutyáit, és hogyan tisztelegtek a rendezők Stanley Kubrick filmjei előtt.

// trivia  // filmtörténet, amerikai, bűnügyi film

Christopher Presswell, Forgács W. András: Candlestick

2015. július 23. · írta

A Candlestick első pillanataiból két dolog azonnal kiderül: a vizuálisan és zeneileg gondosan megtervezett főcímből az, hogy jó kis klasszikus krimit fogunk kapni – várhatóan „egy kis csavarral” persze –, a következő percek pedig egyértelműen elárulják: a Candlesticket őrült krimirajongók készítették.

// kritika  // európai, bűnügyi film

Interjú Forgács W. András forgatókönyvíróval

2015. július 22. · írta

Budapesten felszállt egy Londonba vezető repülőjáratra, leszállt, megismerkedett egy langaléta brit sráccal, akivel összeköltöztek. Egy esti italozás közben kitaláltak egy filmet, majd megírták és leforgatták. A Candlestick egy izgalmas kamarathriller lett, Agatha Christie és Alfred Hitchock legjobb hagyományait idézi fel.

// interjú  // forgatókönyv, prima matéria

14. TIFF 6. – Betibú; Hikiko Kourin / The Revenge Channel; Urok / The Lesson / A lecke; Annemin sarkisi / Songs of My Mother

2015. június 4. · írták: , , ,

Van itt megint minden: eladósodott bolgár tanárnő, bosszút álló japán tinédzserlányok, spanyol krimiregény-írónő és kurd öreganyó. Több van már a TIFF-ből mögöttünk, mint előttünk, de még mindig érnek meglepetések.

// kritika  // fesztivál