/ /

Kritika

Kirill Szerebrennyikov: (M)ucsenyik / Mártírok

2017. január 17. · írta

A színdarabnak indult, majd mozgóképes formát is öltött Mártírok olyan aktuális problémákat feszeget, mint a vallási fundamentalizmus és az abból könnyen kialakuló Messiás-szindróma. A kamaszkorral járó természetes lelki-fizikai változásokkal, valamint az őt körülvevő világgal szemben tehetetlen Veniamin teljes mellszélességgel fordul a szemellenzős hit felé, hogy idővel maga is istent játsszon.

// kritika  // európai, filmdráma

Pablo Larraín: Jackie

2017. január 16. · írta

A Jackie nem hagyományos biopic. Nem hajlandó könnyes, rózsaszín tündérmesét fabrikálni az ikonikus rózsaszín kalapos First Ladyről, hanem helyette fragmentáltan, történetszálak között ugrándozva, sok nagyközelivel, hátborzongató, disszonáns hangsávval mutatja be a legenigmatikusabb elnöközvegy merénylet utáni állapotát. Egy Oscar-esélyes filmben.

// kritika  // életrajzi, amerikai

Gábor Pál: Angi Vera

2017. január 14. · írta

Gábor Pál 1979-es Angi Verája nem csupán elfordulás a 70-es évek magyar filmjének esztétizáló törekvéseitől, de egyben az évtizedforduló környékén felbukkanó „ötvenes évek-filmek” hullám egyik nyitódarabja is.

// kritika  // magyar, filmtörténet

Breier Ádám: Havanna, csak oda

2017. január 13. · írta

„Az én Magyarországom az más…” – summázza lemondóan a játékidő közel felénél Suskó Irén történészprofesszor hangja, miközben azt látjuk, hogy tejfehér lábszárain éppen átgázol egy pocsolyán a mutatványra türelmesen várakozó 1951-es viharkék Chevrolet Bel Air Deluxe taxi orra előtt, Havannában. Irén néni e szavakkal sem nem kormányellenes nézeteinek ad hangot, sem nem anarcho-libertarián-buddhista, pusztán csak kubai állampolgár, és az utóbbi ötven évben alig párszor látogatta meg szülőföldjét.

// kritika  // dokumentumfilm, magyar

John Hamburg: Why him? / Miért pont ő?

2017. január 9. · írta

Éppen a minap beszélgettünk egy ismerősömmel, hogy milyen nehéz is a szakmai és személyes életünket elválasztani egymástól. Akkor abban egyeztünk meg, hogy elég nehéz függetleníteni egymástól a kettőt – akkor még nem gondoltam arra, hogy pár nap múlva látni fogom a Miért pont őt, aminek létezése határozott érv amellett, hogy miért is ne forgassunk filmet a haverjainkkal.

// kritika  // vígjáték, amerikai